Mielőtt az olvasó gyanakodva méregetné gasztroblogoló házas-/élettársát, szomszédait, ismerőseit, felhívom a figyelmet, hogy szereplőink kitaláltak, a valósággal való bármiféle hasonlóság csupán a véletlen műve! :D

Aranka úgy döntött, fasírtot csinál ebédre, petrezselymeskrumplival.  Míg pucolta a krumplit, ábrándozva nézett ki a konyhaablakon,  ami Béláék konyhaablakára nyílt.

Béla igazából mint férfi nem volt egy főnyeremény –bár ismeretségi körükből egy idő után többen is úgy nyilatkoztak, néha szívesen megütnék - legalábbis Aranka szerint nem. Az utcán nem akadt volna meg a szeme rajta, sőt, ha őszinte akar lenni (Aranka jó abban, hogy ne akarjon az lenni magával szemben), egy átható tekintet  és egy szép száj önmagában még most sem dobogtatná meg a szívét.  Viszont Béla úgy szerette a fasírtot, ahogyan ő. És úgy is csinálta, merthogy főzött, sütött, takarított, vasalt,mosott, gyereket szült, hogy a némbert, aki két gyerekének anyja, kikímélje. Igen, Béla egy  lúzer volt, de a lúzereknek van valami diszkrét bája, amit csak a nők tudnak értékelni.

Aranka,míg ezen elgondolkodott, hagymát dinsztolt a fasírthoz. Titokban mindig tett bele keveset, meg egy kis pirospaprikát is és pici zsemlemorzsát. Titokban, mert Lajos, a férje nem szerette ezeket, így Aranka letagadta, hogy belecsempészte az ételbe a hozzávalók némelyikét.

Aranka szerette a férjét, de azt, hogy húsz éve olyan fasírtot kell sütnie, amilyet, azt nem tudta neki megbocsátani. Fehér fasírtot, nagy bucikat, zsemlemorzsa bevonat nélkül, pucéran. Utálkozva sütötte a nő a fasírtot, de az utolsó kis adaghoz mindig hozzárakta, ami szerinte kellett bele.

Férje részére már kisütött egy nagy halommal, most a saját ízlése szerintit keverte össze: darálthús, só, bors, pirospaprika, fokhagyma, dinsztelt hagyma, tojás, tejbe áztatott zsemlye és kevés zsemlemorzsa, majd a csinos kis fasírtokat zsemlemorzsába hempergette és  pirosra sütötte.

Közben arra gondolt, az a szegény Béla megint maga süti a fasírtot. Merthogy miközben a húsmasszát gyúrta össze, megérezte, hogy szemből, a férfi konyhájának ablakából is  frissen sülő fasírt illata kúszott át. Kinyílt az ablak, a két konyhai rabszolga összemosolygott, viccesen hógolyózást imitáltak a  húsgolyókkal, tréfálkoztak egy keveset, míg kiszellőzött a zsírszag. Béla felesége utálta, ha zsírszagú a lakás, Aranka szerint ez nem számít, csak az, hogy jószívvel asztalrakerüljön az étel, a zsírszagot meg kiviszi a huzat.

Közben az asszony előkészítette a savanyút az ebédhez. Béla az ő konyakos meggybefőttjét bontja,mosolygott magában kajánul. A férfi kedvence a konyakosmeggy volt, persze, otthon nem készült ilyen, úgyhogy Aranka pár napja adott neki egyet, addig legalább eszébe jutok, gondolta.

Elkészült az ebéd. A gyerekek odavoltak táborozni, kettesben ettek Lajossal.

- Ez egy kicsit megint sós lett. Finom, de sós. Mostanában szerelmes a szakácsnő?-  vigyorgott Aranka férje.

- Igen, Szívem! – mondta elpirulva Aranka és közben átpillantott a  szemközti  konyhaablak felé, ahol Béla éppen félrenyelte a  fasírtot.

Másfél óra  múlva a mentősök feladták.

Aranka 3 nappal később gombapörköltöt főzött magának, nem sampinyonból.  Tudta, a családból rajta kívül senki nem eszik belőle, de azért miután megvacsorázott, a maradékot kiborította a szemetesbe, aztán leballagott a zacskóval a kukához. Amikor visszaért, Cirmi cica panaszosan nyávogott. Sajnálnálak, szépségem- mondta Aranka és öntött a macskának egy kis tejet, megsimogatta a bundáját, aztán bebújt az ágyba, elolvasta a Bélától kapott receptet, majd lekapcsolta a villanyt.

Lajos pár nap múlva felnyitotta a fagyasztó tetejét. Döbbenten nézte az akkurátusan sorbarakott műanyag dobozokat, tetejükön alkoholos filccel írt feliratok: PIROS FASÍRTNAK VALÓ HÚSMASSZA BEKEVERVE, A TEMETÉSEM UTÁNI TORRA.