Bizonyos szempontból értékelhetetlen ebédem volt, amikor egy közeli kisváros egyetlen (általam ismert) éttermében elpusztítottam a mirelit rántottsajtot és mirelitkrumplit (pedig nem vagyok egy gasztrosznob, de ezt csak a farkaséhség segített eltüntetni), amit egyedül a hihetetlenül jól eltalált ízű tartármártás tudott megdobni kissé.
Mindenesetre estefelé már éreztem, hogy valamivel kárpótolnom kell magamat. Az eset ekképp esett:
40 deka velőt megabároltam, sóval, borssal, borókabogyóval és csipet szerecsendióval fűszerezett vízben. Leszűrtem, hideg vízzel párszor leöblítettem, majd félretettem hűlni.
Zsiradékon nagyon apróra vágott hagymát dinsztOltam, majd szintén kis csinibini darabokra vágott gombát adtam hozzá, kicsit összepároltam és hozzáadtam a velőt, amit fakanállal szétmancsikoltam és fűszereztem. Sóval, őrölt színes borssal, csilivel, füstölt őröltpaprikával, reszelt citromhéjjal. Kicsit főztem a velős masszát, aztán kapott egy pohár tejfelt, még később egy tojássárgáját, még később meg egy-két kortynyi fehérbort.
Most kimegyek a hűtőhöz, megnézem, milyet, mert valaki tutira felteszi a kérdést, ide a rozsdás bökőt! :)
Na, megnéztem: Monte Cantini, félédes fehér. És príma hideg, most töltök egy pohárral magamnak, ami ritka pillanatok egyike egy snassz csütörtök este.
Na, szóval, már menet közben folyamatosan kóstolgattam, fűszereztem, elsősorban a csilivel,ennek ellenére miután jó sűrű pástétomot főztem a velős elegyből, erőt vettem magamon és megvártam, míg kihűl.Persze, csak azért, hogy aztán forró pirítósra kenjem és zöldhagymával valami hihetetlen ízélménnyé alakítsam.
Nézzétek, hát nem egy gyönyörűség? :)
PS: A reszelt citromhéj nagyon jó - bár valljuk be, ösztönös - választás volt, a zöldhagyma pedig elengedhetetlen! Ugyanakkor holnap a maradékhoz paradicsomot fogok adni, mert valami azt súgja, fokozható lesz vele az élmény.
