Két nap tanulmányi szabadság a napsütéses novemberben maga a mennyország! A második nap reggelén minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül szaladtam át (Nem, nem szószerint! 20 km nekem futásban kb. húsz évig tartana) a szomszédos városba, ahol a http://lepcsankparty.blog.hu/2013/11/03/pisztrangparty_anica_subrosa

című posztban említett húsbolt felé vitt az utam. Nem sokat hezitáltam, vettem 1,2 kiló vaddisznóhúst, aztán beugrottam a piacra, ahol olyan, a háztartásba nélkülözhetetlen dolgokat vásároltam, mint articsóka, gránátalma és gránóhagyma, és amiknek a mai poszthoz semmi közük.

Hazaérve csináltam egy vaddisznóragut sárgarépával,petrezselyemmel, zellerrel, borókabogyóval, babérlevéllel és fokhagymával, de ezt nem részletezem, aki nem tud ilyesmit főzni,olvassa el Mitzi posztját:

http://lepcsankparty.blog.hu/2013/09/04/nyul_vadasan_mitzi_von_kuche

Nem tudom, voltatok-e már úgy, hogy nem maga a főétel volt, amire igazán vágytatok, hanem a köret, mintha megcserélődtek volna a szerepek az ételben.  Nálam most nem a vaddisznón volt a hangsúly, na nem mintha minden másnap azt ennénk, de mégis a krumplifánk volt a lényeg.

Nem szeretem, ha monotonná válnak a dolgok, márpedig valljuk be, jellemzően viszonylag kevés köretfélét használunk. Muszáj néha megtörni a krumplipüré-sültkrumpli-rizs-főtt tészta-nokedli kört, hogy megtanuljuk az újbóli rácsodálkozást ezekre is és a valami más-ra is.

Mivel amikor a fánknak nekifogtam, akkor már kb. másfél órája skype-oltunk blogunk egyik törzskommentelőjével, Dömbivel, úgy gondoltam, ő biztosan tudja,mennyi liszt fér egy bögrébe (a helyes válasz nem az, hogy egy bögrényi), nekem meg nem kell előkaparnom a ritkán használt konyhai mérleget. Dömbike mért: 16 deka. Infót átnyomta skype-on Svejcból, gondoltam, útközben a főn nem vitt le belőle másfél dekát virtuálisan sem, úgyhogy két és fél bögrényi lisztet kimértem, hozzáadtam egy tojást, fél póréhagymát aprítva, sót (én jó sokat), aztán frissen főtt és forrón áttört kb. 40 deka burgonyát és másfél deci cukros tejben felfuttatott élesztőt.  Összedolgoztam, megszórtam egy kis liszttel és lefedve a konvektor tetejére tettem kelni. Amikor duplájára nőtt, elnyújtottam, ragadt mint a fene, de nagy nehezen a nagy (krumplispogácsához használt) szaggatóval kiszaggattam és - ne röhögjetek! - a kerámiabevonatú wokban egyik oldalát fedő alatt, a másikat fedő nélkül kisütöttem. 

Wokra visszatérve: tudom, mire használják, de én szinte mindenre: készítek benne édes-savanyút, sütök krumplit és bármi mást is, mert olyan jól megül a közepében a zsiradék és ha a fedőt ráteszem, az alakja miatt jól átjárja a gőz az ételt.

No, sok a duma, mondaná apám, nem is szaporítom tovább a szót.

A póréhagymás krumplifánk naggggggyon jó, nemcsak köretként, de magában is. Frissen is, másnap is. Másnaposan nem teszteltük, én olyankor citromos tárkonyos nyírségi levest kívánok, de erről máskor.

Két fotót készítettem. A felsőt másnap, nappali természetes fényben, vaku nélkül, az alatta láthatót még akkor este 8-kor, amikor elkészült ragu, fánk, minden. Értelemszerűen azok, akik hiperszenzibilisek a fotótechnikai megoldásokra, ne görgessenek le a második képre! :) Speciel nekem a második jobban tetszik.