Karácsony. Amióta emlékeim vannak, Anyu a legnehezebb időkben is igazi ünnepi ebédet varázsolt az asztalra.  Halnak, pulykának lennie kellett, utóbbit néhanapján kiváltotta narancsos kacsával, a töltöttkáposzta sohasem maradt el - hiába, három nap sok idő,nehogy éhenhaljunk, vagy egyfélét kelljen ennünk - és az aszaltszilva gyerekkorunkban a karácsony íze volt. Ahogy a datolya, a bejgli és a négerkocka.

Ahogy most leírtam, rájöttem, hogy mind olyan étel, amit megfőzünk hétköznap is, semmi flanc, semmi hihetetlenül különleges. Talán, ami azzá teszi, az a ráfordított idő és a karácsonyi készülődés hangulata. Hogy amíg megsül a pulyka, az idő alatt az ajándékok felét be lehet csomagolni. Nem tasakba tenni, hanem fog között mormogva hajtogatni a csomagolópapírt,  ciccegve rágni el az összeragadt celluxot. Amíg kel a tészta, addig dudorászva teríteni, és magadban vihogni azon, hogy sikerült megvezetni a gyereket és nem is sejti, mit kap ajándékba. Utolsó pillanatban keresni a csengőt, amivel a Jézuska jelzi, hogy megérkeztek az ajándékok a fa alá. 

Hát, ilyenek. :)

Mivel rendes olvasók, kommentelők voltatok, még ajándékot is kaptok: két receptet. Az első Dömbi levese, de én főztem meg, a második anyám pulykája saját szájízünkre  szabva.

Vörösboros-tejszínes aszaltszilva leves.

 40 deka aszaltszilvát és 3-4 darab aszaltkörtét beáztattam egy éjszakára száraz vörösborba, majd kis cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, reszelt citromhéjjal puhára főztem, kevés vízzel felengedve (természetesen a rajta maradt vörösborral együtt). A szegfűszeget és fahéjat ekkor kiszedtem (nehogy megkeseredjen a leves), tejszínnel behabartam, pár karika citrommal és pirított mandulával tálaltam.

Gyümölcs-vonalon továbbhaladva: Göngyölt pulykamell

Egy szép nagy pulykamellet szétnyitottam téglalap alakúra, mézes mustáros szósszal megkentem, kis sóval, borssal megszórtam (de tényleg csak vékonyan), aztán füstöltsajtot reszeltem rá, aszaltszilvát, olivabogyót, juhtúrót, kis csilit pakoltam végig a megnyitott húson, aztán nem kis nehézségek árán feltekertem, baconbe göngyöltem, átkötöztem és fólia alatt sütöttem.  Amikor a fóliát (olyan este 1/2 11 körül levettem), a maradék mézes-mustáros szószt a hús alatt lévő forró szafttal összekevertem és sülés közben meg-meglocsoltam vele a pulykamellet, és két locsolás közben egy maréknyi fokhagymagerezdet héjastól még mellédobtam a tepsibe. A héjában sülő fokhagyma nem ég meg és finom krémes marad a belseje.

A brokkolis canneloni és a citromkrémes linzer is elkészült még az este, mára marad a pontypatkó, a saláták,a pogácsa és a süti, de ezekről majd jövő karácsonykor veletek, ugyanitt! :) 

Békés, meghitt, boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak, Mitzinek köszönöm, hogy posztjaival "emeli az est fényét" és sok-sok olvasót hoz eddigi kedvenc gyermekemnek: a Lepcsánkpartynak :)

Anica