Vidéken mindenkinek van legalább egy disznótoros élménye, a pöstiek jelentős része meg valami egzotikumként gondol a malacölésre. Én speciel - echte vidéki lány létemre - csak attól a fázistól szeretem, ami így hangzik: "hagymásvér, pecsenyehús, tepertő, hurka-kolbász, toroskáposzta".
Utóbbi iránt egyik este valami hihetetlen vágyat éreztem, és szerencsére a volt vőlegényemet sem kellett sokat rábeszélni, gyorsan bevásároltunk hazafelé és alig egy óra múlva már a fejenkénti harmadik tányérral áldoztunk Malacka emlékének.
Kevés zsíron füstölt szalonnát pirítottam, aztán két hatalmas fej vöröshagymát felkockáztam és megdinsztoltam rajta, majd felkockázott sertéscombot fehéredésig sütöttem vele. Jobb lett volna valami csontos-bőrös hús, de este a boltban már nem nagyon volt miből válogatni, úgyhogy comb maradt, ezzel készült az étel.
Amikor a hús fehér lett, sóval,borssal, pirospaprikával (édessel és kis füstölttel is) fűszereztem, rátettem a lemosott savanyú aprókáposztát, szemes színes borsot és pár babérlevelet. Jól összekevertem, hogy a paprikás pörköltalap jól átjárja, beletettem a korábban kifelejtett füstöltkolbász darabkákat és fedő alatt készrefőztem, a végén pedig kicsit lesütöttem zsírjára.
/Főzés közben pótolgatnom kellett alatta a vizet, mert a káposzta betyár savanyú volt, úgyhogy jól kinyomogattam belőle a vizet, mielőtt a húsra tettem./
Ez az az étel, aminek nem tesz rosszat, ha a végén kicsit megpirul az alja és a másnapi újramelegítés sem ront, csak javít az ízén.
Utóiratban megemlítem, hogy anyósom nem így főzi, ő mintha fordítva rakná össze, káposztával kezd, utána megy bele a hús. Olyan verziót is hallottam már, hogy külön elkészítik pörköltszerűen a húst, külön megdinsztolják a káposztát és félfővésnél vegyítik. Azt hiszem, nincs kőbevésett és egyedül üdvözítő megoldás, elrontani talán csak azzal lehet, ha úszik a zsírban. Ezt meg lehetett enni kenyér nélkül is.
