A szívem megint Valenciába húzott. Sikerült tavasszal pár napot ismét ott tölteni és a narancsfákkal szegélyezett óvárosi utcákon csatangolni, finomakat enni.
A vásárcsarnok itt a bevásárlás valódi szentélye.
Érdemes a piacon nézelődni, mint egy múzeumban - viszont ezek a gyűjteményes szépségek tapinthatóak és meg is kóstolhatók.
Például az ibériai sonkák választéka számos hasonló standon.
Aztán a sajtok, köztük a híres manchego - azaz hegyi sajt: juh- vagy kevert tejből készített, 6 -12 hónapig érlelt, finom aromájú keménysajt, a zsenge fehér kecskesajtok...
Az érlelt olajbogyók választéka is lenyűgöző: ki a zöldre, ki a feketére esküszik, van, aki szerint a magot tartalmazó ízletesebb - ki kell próbálni.
És egy kis ízelítő a különböző olivaolajokból.
A piac melletti külső standokon természetesen a paellához való edények szerezhetők be, mivel Valencia a paella szülővárosa - erről egy korábbi posztban írtam: http://lepcsankparty.blog.hu/2014/01/13/valenciai_paella_mitzi_von_kuche
Jártunkban-keltünkben az óvárosi utcákon mindenütt hasonló képek fogadnak.
Ez itt a fideua, ami igazából rizs helyett tésztával készülő paella. Óriási sütőedényekben sütik és az étterem kirakatába kiállítva kínálják (elsősorban a turistáknak). Igazi valenciai azonban inkább a 2-4 személyes tálakban frissen, rendelésre készült paellát vagy fideuát kedveli.
Sikerült egy igazi finomságot is megkóstolnunk a valenciai tengerpart közelében, a dokkoknál, a Forma 1-es versenypálya közelében. A főleg a helyiek körében népszerű egyszerű, de nagyszerű étteremben a calderata nevű egytálételt rendeltük, amire várni kellett (ez mindig jó jel).
Ez a zöldséges - tengeri herkentyűs leves valamilyen nemesebb tengeri finomságot is tartalmaz (languszta vagy homár), ami fejedelmi zamatot ad az ételnek. A sütőedény olivaolajjal megcsurgatott pirított kenyérszeletekkel van kirakva, ezzel mártogatható a finom leve.
Desszertként a cukrászdai választék egy része (húsvét előtt jártunk ott).
Azért búcsúebédünkön még ettünk egy autentikus valenciai paellát...
Csodáljátok, hogy míg ezeket a sorokat írom, ismét visszavágyom?