Azért (is) szeretem a grill- és bográcsszezont, mert ilyenkor a férjem gyakran mentesít a hétvégi főzés alól. Szent meggyőződésem, hogy ebben a férfiak verhetetlenek: igazán jó bográcsost ők készítenek.
Napok óta csülköspacalra áhítoztam és eljő a vasárnap, amikor is az Úr ( F. úr, a férjem) megadta nekem.
Zsiradék, hagyma, pirospaprika, pár tekerés bors, kevés köménymag mozsárban összetörve, pár babérlevél, néhány gerezd fokhagyma, az előző este megabárolt 1 kilónyi pacal, egy csülök csontja és bőre felkockázva, így indult a remekmű. Amikor mindezek már félfővésben voltak, beletette a csülök felkockázott húsát, később egy paradicsomot és egy kevés hegyespaprikát.
Idő az kellett neki, de ráértünk. Míg a férj főzött odakint, én bent a saját gyerekemnek, meg három másiknak fasírtot és sültkrumplit sütöttem, mert azt el kell ismerni, a pacal elég megosztó étel: vagy imádja valaki, vagy szinte undorodik tőle, márpedig azt nem kockáztattam meg, hogy valamelyikőjük rosszullegyen. Közben a tarhonya is elkészült a tűzhelyen, én 3/4-éig főzöm, aztán bedunsztolom a letakart edénnyel együtt egy vastag plédbe, nem is ragacsos sem a rizsem, sem a tarhonyám.
A pörkölt olyan volt, ahogyan a nagykönyvben meg van írva: sóssága, pici csípőssége, íze volt és a csülöktől jó kis ragadós a sűrű szaftja. Fél karomat odaadnám, ha ilyet tudnék főzni! (Mondjuk, a fotón a tarhonya elég hóka, de nem akartam nagyon buherálni a képet, mert az idő sürgetett: vihar van és muszáj ma megírnom és beélesítenem a posztot, különben éhen maradtok hétfőn. Lesz, aki így is, de ízlések és pofonok....)
Unokaöcsém végül saját indíttatásból, önszántából úgy döntött,megkóstolja, 11 évesen olyan adagot bevágott "kóstolónak", hogy még felnőttnek is becsületére vált volna. 3 órával később keresztfiam is megkívánta és tesztelte a pörköltöt.
