Sokkal több zöldséget kellene ennünk - de nehéz erről egy húst hússal evő egyént meggyőzni...  Ezzel a pompás, öntöttvas edényben sült finomsággal viszont le lehet venni a lábáról bárkit. A titok az, hogy az ízek némi pirítás után jól összeérnek az öntöttvas edényben a sütés közben. Ugye, hogy jól néz ki?

Személyes kedvencem, a kelbimbó, továbbá sárgarépa és krumpli a körítése ennek a szép egy kilós hosszúkarajnak (a hosszúkaraj puhább, nem szárad ki sütéskor). 

 Először mangalicazsíron megpirítottam a besózott, borsozott hús minden oldalát.

 Kivettem a húst, a helyére felkockázott hagyma került, majd a nagyobb karikákra vágott répát pirítottam néhány percig.

 Lehúztam az edényt a tűzről, visszakerült a karaj, majd köré a krumpli és a kelbimbó, végül néhány gerezd fokhagyma. A zöldségeket is megsóztam, majd felöntöttem félig vízzel az edényt.

A sütőt beállítottam 180 fokra és összesen 1 óra 40 percnyi sütésre (légkeveréses) - hideg sütővel indul a sütés. Rá sem kellett néznem, a terjengeni kezdő finom illatok juttatták eszembe egyedül, hogy készül az ebéd... Az utolsó félórában levettem a nehéz öntöttvas fedőt, meglocsolgattam a levével és pirulni hagytam. 

Az a csodálatos az öntöttvas edényben, hogy nagyon sokáig megőrzi a meleget, így később vagy több részletben is elfogyasztható az ebéd, anélkül, hogy melegíteni kellene. Szerencsésen megtalált elektromos késemmel perfekten fel tudtam szeletelni a húst. Remek, zaftos, nem száraz hús lett az eredmény - hála az öntöttvasban való sütésnek.

Jól mutattak a tányéron is a színes zöldségek mellett a puha, zamatos karajszeletek. Néhány kimaradt szelet hús pedig vacsorára hidegen egy kis tormával szintén jólesett.

Hozzávalók 5 - 6 személyre:

1 kg  hosszúkaraj

50 dkg kelbimbó

3 szál sárgarépa

1 kg krumpli

1 közepes hagyma

3 gerezd fokhagyma

só, bors,

mangalicazsír