Úgy kezdődött, hogy eleve ritkán vettem kenyeret. A gyerekem 350 km-re költözött, mert egyetemista lett, egymagam meg kicsit igénytelen vagyok: általában hetente egyszer kívánok meg valami főtt ételt, elvegetálgatok péksütivel, sültkrumplival, vajas-mézes vagy vajas-lekváros kenyérrel, ilyenekkel.…

Biztosan meg kell érni a kenyérsütésre is, mint sok minden másra. Jópár évvel ezelőtt igencsak azt mondtam volna, van kenyér a boltban, válogathat az ember kedvére, dehogy fognék bele olyan nehéz műveletbe, mint a kenyérsütés. Aztán eljön az a mélylélektani pillanat,amikor de. Viszont, ha már…