recept-sztorik

Lepcsánkparty

Marokkói bevándorlók indiai csirkéje (AnicaSubRosa)

2013. augusztus 01. - AnicasubRosa

marokkói csirke

Ez a posztom már megjelent 2012-ben, egy másik blogon. Ha valaki már olvasta tavaly, kérem, nézze el nekem az önismétlést: egy anya néha túlságosan ragaszkodik a gyermekéhez, ez a poszt pedig az én egyik kedvenc gyerekem:) 

Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban, néhanapján elárvultan, gyakran magányosan, mint  bárki más. Keresem magam, keresem a helyem, keresem a gyökereim, a kapaszkodókat. A hétköznapi élet mögött a rejtett kincseket, az összekötő kapcsokat a két világ között.

Ha olvasok, ha írok, ha főzök, meglelem a másikat, ami az enyém, amiben az lehetek, aki vagyok. Vonzódásom a hirtelen rögtönzéshez, a más ízekhez a kitörési vágy abból, ami tönkreteszi a lelkeket, a lélektelen biztonságérzet-illúzióval. A szokás nagy úr, a megszokás nagy tragédia. Biztonságot ad, beleringat abba a hitbe, hogy a világ változatlan. Pedig nem az!

Nem képhetünk kétszer ugyanabba a folyóba. És hiába gyalogolsz lejjebb, az a folyószakasz már közel sem ugyanaz. Nem főzöl meg kétszer ugyanúgy egy ételt sem, vagy ha igen, helyedbe állhat egy gép, amibe beprogramozzák az arányokat és az időt, és lesz ami lesz, szabványízű az eredmény. Pontos. Megbízható. Precíz. Ennivaló, nem étel.

Az étel varázslatos ízeket hagy a szádban és varázslatos emlékeket a szívedben. Ha főzöd, ezért. Ha neked főzik, azért.

Kevés embernek főzünk. Azoknak, akiket szeretünk: családnak, barátoknak, szeretteinknek. Nekik szívvel. Mindegy, mit: lehet hatfogásos ünnepi ebéd, vagy egyetlen üveg lekvár, ha adod, tedd bele a szíved, akár sír, akár kacag.

A marokkói bevándorlók indiai csirkéje egy olyan pillanatban született, amikor valami azt üzente, egy édes-sós ízt kíván a lelkem. Olyat, mint ahogyan éreztem magam: is-is, se-se.

Kézbevettem a szép fehérhúst. Forgattam, nézegettem és arra gondoltam, a csirkemell hálás darab: könnyen elkészül, íze hagyja érvényesülni a fűszereket és jótékonyan eltakarja a szívet. Sose keress mögötte, elégedj meg azzal, amit látsz: a szép, világos nyers hússal, ami semmi más nem akar lenni, csak ami.

Felnegyedeltem, megsóztam, félretettem. Légy türelmes, eljön a te időd is, addig hagymát dinsztolok olivaolajon, majd curryt, gyömbérport, őrölt köményt, fahéjrudat adok hozzá, és elkezd kúszni az édes illat, a sárgára sült hagymáéval keveredve. Mennyei, varázslatos, édes Kelet-illat. Seherezádé meséi, Ali baba, fátyoltánc, vadság, tűz, szenvedély. És a többi, ami közel sem ilyen fennkölt. Tudatalattid megbirizgálja az aroma, ha semmi másra nem figyelsz főzés közben, mintegy vakon főzöl, mesevilág nyílhat meg előtted.

A csirkemellnek megágyazok a hagymán, gyengéden ráfektetem,mézzel megcsurgatom, megkapja a rangjához illő aranyékszert. Vágott mandulát és fügét adok hozzá, majd kis húslevessel felengedve puhára párolom.

Rizset pirítok, a csirke szaftjával meglocsolom, vízzel felengedem, háromnegyed-fővésig hagyom a tűzön, majd lefedve, vastag pokrócba burkolom, szárazdunsztban nyeri el azt az állagot, amikor már nem kemény, de nem is lesz erőtelen, gyenge puhány.

Az utazás nem ér véget: az első falat sokkot okoz, az új íz izgalma hat át. A másodikban megérzed a mézet. A következőben feltárul a fahéj és a kömény és így tovább. Minden falattal magadba szippantasz egy darab varázslatot, amit magad is alakítottál, ami belőled való.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsankparty.blog.hu/api/trackback/id/tr645426847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2013.08.01. 07:56:26

Amikor az ételnek filozófiája van (mégpedig keleti)...

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.08.01. 12:04:06

@Mitzi von Küche: @dömbi: köszönöm, bár rátok már nem hat az újdonság erejével, de hátha akad új olvasó, aki erre kószál :)
Lehet, hogy más hússal (nem csirke) is meg kellene próbálni ezt a marokkói típusú készítési módot. Ha valaki bevállalja, kíváncsian várom a végeredményt! :)

_Remy_ 2013.08.01. 12:16:36

Érdekes dolog ez. Főzni a szeretteinknek, aki távol van, akivel ritkán találkozunk, vagy a családi, baráti összejöveteleken. Nézni, várni, hogy örömet okoz. És ennek örülni!

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.08.01. 13:14:55

@_Remy_: és ahogy mondják: a malac is párban hízik :) bármilyen viccesen hangzik a fenti mondat, de a lényeg benne van: közösen étkezni sokkal élvezetesebb, mint egyedül. Azt pedig mind ismerjük, amikor megfőzünk, megterítünk és igazából, mire a család az asztalhoz ül, már "jól is laktunk". Leginkább akkor, ha szívünket-lelkünket belefőztük :))

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2013.08.02. 07:43:32

@AnicasubRosa: Mondom, hogy filozófus vagy, méghozzá gasztrofilozófus - ha esetleg nem tudtál volna róla :)

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.08.03. 11:31:32

@medvedr: köszönöm szépen, Doki! A tőled jövő dícséretnek mindig örülök, mert tudom, te azt is meg fogod mondani, ha tré :) normalitáskontroll :))

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.08.04. 20:56:58

@EZAZ!: mintha éreznék némi élt a hangodban :P :D

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.08.04. 21:59:21

@EZAZ!: na,akkor holnap olvass egy márnás posztot Mitzitől (az ő posztjait tudom, hogy szereted), egy csipetnyi Európával! :)