Tudtam, az első találkozásunkkor, hogy kell nekem! Minden érzékemet rabulejtette, nem bírtam vele betelni, egyszerűen függő lettem. A juhtúrós sztrapacska az az étel, amit az évnek kb. 200 napján meg bírnék enni. Hiába no: nem baj, ha sok, csak jó legyen!
Főzni munka, játék, szórakozás,kikapcsolódás, hobbi,szenvedély. Van, hogy agyonbonyolítjuk, máskor vadul fűszerezünk, néha viszont a legegyszerűbb megoldást kell választanunk. Egyszerúen, egyenesen,őszintén, aztán lesz, ami lesz.
A juhtúrós sztrapacska - fontos hangsúlyozni, hogy az,mivel maga a sztrapacska eredendően káposztásétel - lenyűgözően egyszerű. Sűrű nokedlitészta, belereszelve krumpli, kevés juhtúró a tésztáját sem rontja el.
Kifőztem,majd zsiradékon, hozzáadott sok-sok, sőt rengeteg juhtúróval kissé összepirítottam, aztán zuhh, bele a megdinsztolt lilahagyma és nagy adag húsos szalonna, kisütve, az étel megkoronázása pedig a tejföl volt.
Komment a szakmai zsűri elnökétől: "Csajom, ez tuti lett!" :)
Már megérte.:)