recept-sztorik

Lepcsánkparty

Nyírségi leves nyuszikából újratöltve, avagy Tapsi-Hapsi kalandjai fazékban és lábasban (AnicasubRosa)

2013. november 27. - AnicasubRosa

„A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki.

Jajj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap

csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,

túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,

túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.

Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,

folyjon csak - sajnálom magam.

Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,

egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

 

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.

Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.”

http://www.youtube.com/watch?v=hphzI7Ubl1k&feature=related

 

És akkor, miközben együtt ordítottam a Vad Fruttikkal az elmúlt időszak minden elröhögött szomorúságát, elkezdett ömleni a könnyem. Pár perc múlva, mire felkockáztam a nagy fej hagymát, éreztem, a legjobb pillanat volt elkezdeni ezt a levest.

Szeretek hagymát pucolni, mert ilyenkor nem látszik, ha másért sírok. Elég sok hagymán induló ételt készítek ennek okán, viszont két étel között a családom is ritkán lát bömbölni, megtartom magamnak fájdalmaim jelentős részét. Vagy kiírom. Adott esetben összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Így legalább kaptok egy receptet, amit másnaposság ellen is nyugodtan bevethettek, jó gyógyírt jelent.

A bánatom oltárán feláldozott hagymát olajon megfuttatom feldarabolt sok sárgarépával, petrezselyemmel, temérdek gombával, kukoricával, majd liszttel megszórva kicsit pörkölök rajta. Szeretem ezt a részét a főzésnek, olyan Élet-illata van az ételnek ilyenkor, ami magadhoztérít, visszapofoz a valóságba, a répa édes illatáról eszedbejut, hogy azt a ki tudja, mennyi időt édesen kell megélni, mert ha odakap, nem biztos, hogy helyre tudod hozni. Bekúszik az orrodba a petrezselyem aromája, mosolyogva beleszippantasz, otthon-illat. Kicsi sava-borsát megkapja az étel, néha az „Ördög Fűszere, a delikát” is ízesít csipetnyit rajta. Tudod, hogy káros, tudod, hogy nem kéne, de nem lehet szabályosan élni minden pillanatban, mert felőröl.

A hús öröme áthatja felnőttlétünket, nem maradhat ki a levesből sem. Ahogyan, amit eszel, sokat elárul rólad. Jóízűen habzsoló ember láttán mosolyra húzódik a szád, még az emlék is kedves, bár nincs idő elmerengeni. Mehet a marha, a pulykacomb vagy bármi más hús felkockázva a zöldség mellé, kicsit pirulnak együtt, keringőt járva a fazékban, kényszerű társbérlőkből ölelő szeretőkké válva végül.

Mikor a hús kifehéredett, kevés kakukkfüvet, bazsalikomot, vagy más illatos fűszert teszek bele, facsarok rá citromlevet, kevés vízzel felengedem, utánaízesítem, és míg fő, végiggondolom, hogy tulajdonképpen mi is az óriási baj,  ami megint arculcsapott, hiszen

http://www.youtube.com/watch?v=5lizUtII0Yg&feature=relmfu

Mire harmadjára meghallgatom, rájövök, hogy megint hagytam, hogy a stressz, a fáradtság és a talán túlzott érzékenység majdnem elvigyen a végpontig, ami a sírógörcsből sírógörcsbe tántorgással zárul. Persze, szigorúan kétszemközt.

Mire átértékelem magamban a dolgot, megfő a hús és a zöldség, felönthetem tejjel – és olykor egy kis plusz kalóriaként tejszínnel is – a levest, majd összeforralom. Jó sűrű, zöldséges-tejes-savanykás leves, megnyugtatja a testet és az elgyötört lelkeket.

Grízgombóc járna bele, juszt sem teszem, sikerélményt még nem adott és én kudarckerülő vagyok. Zsemlegombócot főzök inkább, arra szedem tányérba a zöldséges csodát.

Míg megterítek, rájövök, túlélésre születtem. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy visszatért az életkedvem, mert ez az én dalom:

http://www.youtube.com/watch?v=ttVaRKd6Mbg

 

Újragondoltam. A levest is: megcsináltam nyúlból, hihetetlen finom lett. Persze, grízgombócot mai napig nem tudok csinálni, tiszta szégyen: majd' 20 éve vagyok háziasszony, bármilyen rafinált ételre képes vagyok, de a grízgombóc tényleg kifog rajtam. (Valaki elmondhatná, hogy is kell.) 

Ím:

P1150220

 

És a bónusz:

P1150209

 

 PS: Amikor ez a poszt először megjelent, egy kommentelő epésen azt mondta, öngyilkosok lesznek tőle az olvasók. Innen üzenem: a sértésnek szánt mondatot nagy dícséretnek veszem.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsankparty.blog.hu/api/trackback/id/tr165515911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2013.11.27. 08:31:08

A hétköznapi rutin győzelme a lelkizés felett avagy enni azért kell (lehetőleg finomat)...

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.11.27. 12:29:57

@Mitzi von Küche: és az étel nemcsak a testet táplálja jópár esetben :)

EZAZ! 2013.11.27. 18:31:23

' a bánatom oltárán feláldozott hagymát ' eddig bírtam olvasni.

Visszatérünk rá.

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.11.27. 18:38:08

@EZAZ!: tudom, tudom: a kommentjeim jobbak mint a posztjaim :D

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.11.27. 20:23:05

@Mitzi von Küche: nem baj, legalább mindig megmondja őszintén :) mondjuk, ez itt fent egy befejezetlen mondat, még bármi lehet a vége :D

Hurri Kán 2013.11.28. 18:32:38

@AnicasubRosa:
Szerintem nem akarod tudni :)

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.11.28. 18:40:58

@Hurri Kán: na végre, hogy megérkeztél, legalább van ellenzék ;) :D

EZAZ! 2013.11.30. 16:03:12

@Mitzi von Küche:

A csipkelődő, néha kissé szemtelen kommentnél is van rosszabb, az ami nincs.

Maradok olvasótok.

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.11.30. 16:11:17

@EZAZ!: de én szeretem a csipkelődő stílusodat és hiányozna!!! :) úgyhogy írj, a kutyafáját, vagy én sem írok!!!

Daró 2013.12.02. 17:21:00

Az elmúlt időszak legjobb hozzászólása. Itt fentebb kettővel.

Én a hagymapucolás helyett kocsmába megyek elmélkedni ha felgyülemlik ami fel szokott. Az se működik, de legalább próbálkozik az ember :-)

Amúgy leveses vagyok, erősen. Raguleveses is, de főleg húsleveses és legkevésbé sem gyümölcsleveses :-)

A cikk meg kicsit Coelhós.

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.12.02. 19:15:51

@Daró: majd adok én a pofádnak, coelhozni! :P :D
inkább azt mondd meg, hogy kell azt a {{!+/%)!(%()(!!!+!/&<&<& }} grízgombócot csinálni!!! :D
/nemhiába @EZAZ!: az egyik kedvenc kommentelőm eleitől fogva :D /

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2013.12.02. 19:58:33

@Daró: @AnicasubRosa: Na ezt sem gondoltam volna (mármint, hogy a C. név előkerül ezen a blogon)...

Daró 2013.12.02. 20:39:56

@AnicasubRosa: @Mitzi von Küche: :-)
Grízgombócot anyutól megkérdezem, ha gondolod, de emlékeim szerint főtt gríz van benne, meg tojásfehéryeah

Daró 2013.12.02. 20:43:48

@Mitzi von Küche: Mi bajod Coelhóval? :-) Bevallom, én olvastam tőle 2 könyvet is. Ha nem olvastam volna semmit, nem lenne véleményem. Ha csak egyet olvastam volna, nem lenne megalapozott véleményem. Többet nem fogok, engem a túlzott metaforák, szóvirágok és amindent gejl-óceánkét elborító jóság és isteni szeretettel átitatott tintamezők kissé frusztrálnak.
(na jó, Ani, a C-t visszavonom.)

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2013.12.02. 22:46:06

@Daró: tojásfehéryeah ?? :DDDDDDDDDDDDDDD
mondjuk, PO nagy Oravecz Coelho rajongó lett ;) :)))))

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2013.12.03. 13:55:18

@Daró: szimplán nem bírom (már azelőtt, hogy divat lett utálni). Bár talán túl kènyes az irodalmi ízlésem (pl. Hemingway néhány írása sem tetszik).

Daró 2013.12.03. 17:34:40

@AnicasubRosa: Hihhetetlenül nagy (tejásfehér)YEAH!
(NagyFeró, Rockkalapács!)

Daró 2013.12.03. 17:35:09

@AnicasubRosa: Whothefuckis Oravecz Nóra?