recept-sztorik

Lepcsánkparty

Csíkos kalács (AnicasubRosa)

AnicasubRosa

2017. január 30. - Mitzi von Küche

Ahogyan öregszem és kezdek szentimentális lenni, egyre inkább hiszem, hogy a gyermekkori emlékek nem tárgyakról szólnak, hanem élményekről, hangulatokról, ízekről, illatokról. Anyukám remekül süt, főz és mindig beleteszi szívét, lelkét az ételbe. Nyári gyümölcsszedő táborok után ballagtunk a tesómmal haza, nagy hátizsákkal, kipirulva, barnára sülve és már egy sarokkal a házunk előtt vigyorogtunk, mert megéreztük: Anyu főzi nekünk a kedvenceinket.

Az elmúlt években – miután kitomboltam magam mindenféle marokkói csirkékkel, zöldséges lasagneval és kókuszos húsokkal - elérkezett az idő, hogy végigfőzzem anyám receptjeit.

Az egyik ilyen a csíkos kalács. Imádom a mai napig az egyszerűségét, a könnyűségét, még akkor is, ha tíz háziorvosból kilenc biztosan nem ajánlja, hogy majd’ egy rúdnyit elpusztítsunk belőle vacsorára, ahogyan ma is tettük.

16251556_1162290217223808_1112800871_o.jpg

Megtaláltam azt a verziót, amelyiket jóanyám is süti, megtaláltam benne az ízt, amit kerestem, ez innentől az enyém is.

Kb. 40 deka lisztet (ez nálam két és fél bögrényi) átszitáltam, adtam hozzá 4 evőkanálnyi cukrot, egy csipet sót, elmorzsoltam benne 5 deka vajat, belekevertem egy tojást és egy pohárnyi joghurtot. Közben egy deci enyhén cukros langyos tejben felfuttattam 3 deka friss élesztőt és azt is a masszához kevertem, reszeltem bele egy kis citromhéjat és gyömbért, majd kidagasztottam a tésztát. Letakartam és hagytam olyan bő 20 percig kelni. Ezután a tésztából egy kb. 25 dekás gombócot átgyúrtam és félretettem, a nagyobbik adag tésztába pedig 3 evőkanál tej, három evőkanál cukor és három evőkanál kakaópor keverékét hozzáadtam, majd jól összedagasztottam.

/Korábban a fenti keverék helyett csak a kakaóport kevertem bele a tésztába, de nem lett igazán egynemű, másrészt nekem jellegtelennek tűnt a barna tészta íze. Persze, így kíván még egy kis lisztet a dagasztáskor, a lényeg, hogy egy rugalmas, puha tésztát készítsen az ember. A kakaó mindenképpen jó minőségű, keserű legyen, ha már dagasztással izzad az ember, ne rontsa el silány minőségűvel./

Miután újrakelt a két tészta, elnyújtottam őket. Méghozzá szinkronban. Két egyforma méretű szilikonos sütőpapírt teszek egymás mellé, egyiken a fehér, másikon a barna tésztát nyújtom, felváltva, mert így nagyjából tudom kontrollálni, hogy egyforma szélesek legyenek, a hosszúságuk pedig olyan 2/3- 1/3 legyen, a barna javára. Miután kinyújtottam, a fehér tésztát a barnára teszem és feltekerem, majd cukros-tejes tojássárgájával lekenem és újból hagyom pihenni.

Előmelegített sütőben megsütöm, nagy önuralommal megvárom, míg kihűl (hangulattól és fogyasztói igényektől függően előfordul, hogy csokimázzal bevonom), majd szeletekre vágom, csomagolok anyósomnak/sógornőmnek/barátnőmnek, a többit villámgyorsan elpusztítjuk. Magában, tejjel, kakaóval, lekvárral.

 

16229797_1162292357223594_1294946539_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsankparty.blog.hu/api/trackback/id/tr8412149897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Benikuty 2017.01.30. 02:49:46

kökény lekvárral! ;)

A fickó 2017.01.30. 12:47:47

@Benikuty: Jó az más házi lekvárral is, bár én is szeretem a kökényt - legutóbb azzal készítettem libához a párolt káposztát. Se ecet, se más gyümölcs nem kell bele. :)

Benikuty 2017.01.31. 12:25:48

@A fickó: mivel kökényből szederből és egyebekből jelentős készleteim vannak, ez az év a piros és fekete ribizlié lesz: Ehhez viszont be kell szereznem egy jó passzírozót, mert zselét is szeretnék. A dzsem olyan fradi féle: mindent bele( na jó, azért a szárát nem)