Intro:
Ó, Istenem, ki mondta, hogy a szerelemnek fahéj, gyömbér és vaníliaíze van? Talán a (konyha-)lányregényekben igen. De van-e szebb annál, amikor egy Férfi azt mondja: füstölt-főtt csülök? Áhítattal, imádattal, szájbanösszefutónyállal.
És ha már kimondta, füledbe is ültette a bogarat és az első jóképű füstöltcsülköt úgy vadászod le, mintha az életed múlna rajta. Lehet, múlik is, ki tudja.
Megfőzöd (a csülköt, bár ezzel gyakran a hőn áhított áhítozót is), sütöd, úgy szereted közben a főzést, mint Picasso imádhatta az ecsetet. És várod a hatást, akarjon még többet. Csülköt is.
.............................
Egy pofás kis füstöltcsülköt hosszú áztatás után megfőztem (áldassék a neve annak, aki a kuktát feltalálta!), majd jó bőven megtejfölözött réteslapra kockáztam és megsütöttem.
Hercegnőburgonyával és fehérborban sült savanyúkáposztával tálaltam.
.............................
Ennyi. Semmi bűbáj, semmi varázslat.
Látszatra...
