Közeledik a karácsony, meg különben is, miért nem volt még a blogon töltöttkáposzta? Amivel egyébként úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: Lehet pici, óriási, kapros-tejszínes, paradicsomos, rántással, rántás nélkül, édeskáposztába töltve, savanyúkáposztába, szőlőlevélbe.... mindenhogy szeretem.
Legutóbb a következőképpen készült: elővettem a nagy piros lábasomat, leraktam benne egy réteg savanyú aprókáposztát, erre egy réteg töltött édeskáposztát, rá füstölt kolbászt (csípős Kirzsa Imre-félét és csemegét), füstölt szalonnát, egy paradicsomot, tv-paprikát, fél fej hagymát, babérlevelet, meg egy kevés csípős hegyespaprikát. Rápakoltam a maradék töltölttkáposztát, az aprókáposzta másik felét, megszórtam kis őröltpaprikával, felengedtem vízzel és puhára főztem, majd berántottam.
A töltelékkel úgy vagyok, hogy nehezen tudnék mennyiségeket írni, de egy biztos: mi nem rizsezzük túl. Az alapfűszerek (só, bors, paprika, fokhagyma) mellett csak egy kis dinsztelt hagymát, meg egy tojást teszünk bele, a kevesebb néha több alapon. Az édeskáposzta leveleit kis ecetes vízben megforrázom, mivel lapos káposztafejet vettem, nem kellett kettécsapkodnom a leveleket, kellemes méretű kis töltelékeket sikerült belőlük csavargatnom.
Na, valahogy így. Felénk, a Sárréten, nálunk a családban. Aztán ahány ház, annyiféle töltöttkáposzta.
