A pogácsának bizony, lelke van. Meg kell becsülni, szeretni kell, jókedvűen és alaposan összegyúrni, mert különben nem lesz puha,könnyű.
Sütöttem már pogácsát úgy, hogy hideg volt valamelyik hozzávaló, nem vártam meg, hogy rendesen felfusson az élesztő, nem dagasztottam meg eléggé, türelmetlen voltam és azt hittem, sietve is lehet pogácsát sütni. A rossz hír, hogy pogácsát sütni bárki tud, de igazán jót, ami másnap is omlós - illetve az lenne, ha rögtön el nem fogyna - na, azt kell megtanulni.
Életem eddigi legjobb pogácsájához 2 deci tejhez egy teáskanál porcukrot adtam és 5 deka élesztőt felfuttattam benne. Fél kiló liszthez másfél evőkanál sót, egy fél margarint és kb. ugyanannyi zsírt morzsoltam, aztán két tojássárgáját, egy pohár tejfölt és az élesztőt hozzágyúrtam, majd miután még kevés lisztet adtam hozzá, egy nagyon jó, lágy tésztát dagasztottam. Letakartam, kétszeresére kelesztettem, majd elnyújtottam és felolvasztott zsírba kevert két kanál liszt keverékével megkentem, miközben hajtogattam. Negyedóra múlva ezt megismételtem, majd újabb negyedóra elteltével ujjnyi vastagra nyújtottam, a tetejét kés élével meghúzkodtam, tojásfehérjével megkentem, reszelt sajttal megszórtam és a legkisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Nálunk csak a krumplispogácsához használnak nagy szaggatót, a tepertőshöz közepeset vagy kicsit, minden más pogácsa kis szaggatóval készül. És a pogácsát megsodorgatjuk. Talán azért, hogy ne boruljon? Nem tudom. Így csinálja az anyám és én is.
Előmelegített sütőben megsütöttem, miközben egy fémdobozban (kukoricakonzerv volt benne az előző életében) vizet állítottam a sütőbe a tepsi alá, aztán szentségelve (merthogy forró volt, nem győztem a fülcimpámat tapogatni!) kiszedtem és pár percig dugdostam a család kevés önuralommal rendelkező tagjai elől, hogy ne jajgassanak félóra múlva a friss, meleg pogácsa bekapkodása miatt. Másnap is jó volt, de a harmadnapot nem kellett megélnie.