Igazi ünnepi finomság az őzgerinc. Talán akkor a legfinomabb, ha a csonton hagyjuk a filéket, pácoljuk pár napig, majd tűzdelve megsütjük. A pácolás nagyon fontos ahhoz, hogy igazán finom legyen az őzsültünk.

A páchoz egy üveg minőségi száraz vörösbort felfőzünk egy hagymával, pár gerezd fokhagymával,10 szem borssal és összeroppantott szegfűborssal, két babérlevéllel. Ha kihűlt a pác, egy jénai tálba tett húsra öntjük úgy, hogy ellepje és lefedve a hűtőbe tesszük. Naponta megforgatjuk. Ez az őzgerinc három teljes napig érlelődött a pácban.

A sütés napján jókor kivesszük a hűtőből az őzgerincet, hogy szobahőre melegedjen. Megtűzdeljük felváltva szalonnacsíkokkal és fokhagymagerezdekkel. A leszárított húst sóval és borssal ízesítve a 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük egy alufóliával bélelt tepsire Sütéskor nem szabad magára hagynunk a kényes húst, mert meglepően hamar elkészül. Én maghőmérővel szoktam ellenőrizni: a vastagabb részbe szúrt hőmérőnek 68-70 fokot kell mutatnia és már el is készült.

 Félóra pihentetést követően lefejtettem a csontról a filéket és elektromos késsel felszeleteltem. Temészetesen krumplikrokettet sütöttem mellé szintén a sütőben és áfonyamártást is készítettem.

 Az áfonyamártáshoz egy csomag mélyhűtött kék áfonyát főztem fel egy kevés cukorral. Adtam hozzá narancs- és citromhéjat is. Annyira tökéletesen passzol az áfonyamártás az őzgerinchez, mint gombhoz a kabát.

 Látszik, hogy milyen puhák a hússzeletek. Vadról lévén szó, nem szoktam ennél rózsaszínűbbre hagyni.

Igazi, ünnephez illő finomság az őzgerinc - krokett - áfomyamártás szentháromsága. Ha kimarad pár szelet, hidegen is mennyei.