Télen van itt az ideje a tartalmas, melengető leveseknek. Meg egy kis nosztalgia, a régi menzák emléke. Készítsük el ismét, oly hosszú idő múltán, milyen lesz vajon?

 Hozzávalók: egy nagy fej kelkáposzta fele, három darab krumpli, egy-egy szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, sós szalonna, egy fej hagyma, két gerezd fokhagyma, só, szemes bors, őrölt kömény, csemege pirospaprika, házi ételízesítő, két pár frankfurti virsli, majd a habaráshoz tejföl és liszt.

A kiolvasztott szalonnakockákon megdinsztelem a felaprított hagymát.

 A répát is megpirítom kissé. Mehet is rá a megmosott, külső leveleitől megszabadított, vékonyra felvágott kelkáposzta, majd a felkockázott krumpli is. Összekeverem, meghintem egy kis pirospaprikával, felöntöm vízzel és ízesítem sóval, szemes borssal, őrölt köménnyel és házi sómentes ételízesítővel.

Fedő alatt mérsékelt tűzön hagyom rotyogni, amíg a krumpli meg nem puhul. Ekkor következik egy laza habarás, egy nagy evőkanál tejfölben elkevert liszttel, amit pár kanál levessel felmelegítek, majd szűrőn át beleöntöm a levesbe, keverés mellett. Most nagyobbra veszem a lángot és összeforralom a levest a habarással.

Nincs is már más hátra, mint a felkarikázott frankfurti virslit hozzáadni a leveshez és még öt percig főni hagyni. A frankfurti virsli, amiről a leves a nevét kapta /és amit Frankfurtban persze nem is ismernek.../ a legjobb választás, mert enyhén füstölt, így hozzájárul a leves gazdag ízéhez.

Tíz főre készült a frankfurti leves és igazán finom lett, máskor is megcsinálom.