A malackarajról először is a régi, közkedvelt gasztroblog jut az eszembe, legendás vitáival és kommentelőivel - néhányukkal még ma is lehet itt-ott találkozni. Valamikor én is ott kaptam ihletet a gasztrobloggerkedéshez...
De ez a mostani malackaraj egy kézzelfogható, valós dolog. Annyira jól sikerült - immár másodszor készítve, hogy rögtön szeretném megosztani kedves olvasóinkkal az elkészítés módját.
A zsenge egész malackarajt /kb. 80-100 dkg/ borssal, fokhagymával és olajjal bedörzsölve, fóliába csomagolva pihentetem egy éjen át a hűtőben. Ne süldőkarajt válasszunk, ha lehet, mert a kisebb, vékonyabb sokkal finomabb.
Sütés előtt egy jó órával kiveszem, hogy ne túl hidegen kerüljön a sütőbe. Ekkor sózom is, kap még néhány extra gerezd fokhagymát és egy szép ág friss rozmaringot. Az egész karaj egy sütőzacskóba kerül, amit lezárok és kilyukasztgatok, ahogy kell.
A 180 fokra /légkeveréssel/ előmelegített sütőbe teszem a zacskót.
Egy óra elég neki a megpuhuláshoz, ekkor a zacskó tetejét felnyitom és a bőrös részt szabaddá téve, saját szaftjával átkenve visszatolom a sütőbe, amit átkapcsolok a grillfunkció kettes fokozatára. Kb. 5-6 perc elég neki, nem szeretném megégetni.
A körítésről se feledkezzünk meg: vékonyra szeletelt hámozott krumplit besózok, egy kis olajjal összeforgatom, ez is kap egy kis rozmaringot és borsot is és egy időben sülhet a malackarajjal, de az alsó rácson. Először lefedem, a sütés vége felé leveszem a fóliát, hogy egy kis színt kapjon a krumpli.
Isteni finom, puha, zamatos a malackaraj, a bőre ropogós. Nagyon jól passzol hozzá a tepsis krumpli meg egy kis céklasaláta is. Téli időszakban majd savanyú káposzta fog mellé kerülni, mert ezentúl vadászni fogom a henteseknél ezt a kisebb, de nagyon ízes csontos malackarajt.