Fontos figyelmeztetés!
Jelen étel kiválóan alkalmas kiszemelt –szerencsés esetben ellenkező nemű- célszemély meghódítására, illetve már meglévő kapcsolat alapjainak megszilárdítására.
A hozzávalók: a legfontosabb egy ekkor még gyanútlan, ábrándos tekintetű célszemély. Mivel felületesen már ismer, ezért a főzést megelőző napon vásárol egy üveg becherovkát, amit elhelyez a mélyhűtőben, hogy a felhasználás idejére ideális hőmérsékletet érjen el.
A továbbiak:
- Néhány üveg rozé, vagy fehérbor
- 60-70 deka bárány, esetleg borjúhús (opcionálisan csirkéből is készíthető, de aki csak abból enné meg, azt nem biztos, hogy még jobban meg akarjuk ismerni)
- 15-20 deka kéksajt (ha támaszkodni lehet az illatára, annál jobb)
- Kb. 10 deka füstölt sajt, vagy parmezán
- Jó marék dióbél
- Kisebb domboldalnyi friss kakukkfű
- 10 deka vaj
- 2-3 deci tej, vagy tejszín
- Só, bors
- 1 zacskó penne tészta
Ha valaki kifejezett látványszakácsi ambíciókat dédelget, a húst érdemes előfőzni, a többi kb. annyi idő alatt kész van, ameddig a tészta megfő. Én most a teljes, vágatlan változatot ismertetem.
Amennyiben a vacsorát teljes egészében meglepetésnek szánjuk, a főzés idejére a célszemélyt távolítsuk el. Ha úgy ítéljük meg, figyelmünket nem vonja el veszélyes mértékben, akkor maradjon, ez esetben rendkívül fontos, úgyszólván bizalmi feladatot osztunk rá: gondoskodnia kell poharunk megfelelő intenzitással történő nedvesen tartásáról.
A bárányhúst (most lapockával dolgoztam) lehártyáztam, kis kockákra vágtam. Rádobtam a felmelegített vajra, miután odakapott, fedő alatt pároltam (a bárány volt a fedő alatt), időnként nyakon öntve egy kis borral. Kb. fél óra főzés után sóztam, borsoztam. Egy másik edényben feltettem a késsel összeaprított diót (nem daráljuk, maradjon csak egy kicsit rusztikus), egy kis mézzel leöntve. A dió kis lángon piruljon, néha megkeverjük. Amíg a dió és a bárány pirul, illetve fő, hallgatunk valami alkalomhoz és hangulathoz illő, nyugodt zenét.
Közben nekiláttam a sajtmártásnak is: az összemorzsolt kéksajtot kb. 2-3 deci langyos tejbe, esetleg tejszínbe raktam, és tovább melegítettem, hogy besűrűsödjön, illetve megszórtam egy jó adag kakukkfűvel. Mikor elkészült, a megpirult dióval együtt ráborítottam az addigra megpuhult bárányra, egyet rottyant még az egész, és csak most került bele a kakukkfű maradéka. Mivel ilyenkorra óvatos becslés szerint is megittunk legalább egy üveg bort, és gondolataink is teljesen máshol járnak, a hozzávalók között szereplő füstölt sajtot, vagy parmezánt elfelejtjük a fenébe, és majd egy következő alkalommal használjuk fel valamihez. A kész kéksajtos-bárányos miskulanciát az időközben kifőtt pennével tálaltam.
Kóstolás előtt a vacsorázóasztalt érdemes körülrakni párnákkal, hogy az ízlelés hatására a gyönyörtől elaléló célszemély ne legyen tele kék-zöld foltokkal, lévén úgy eléggé unesztétikus. Ha túl vagyunk a vacsora elfogyasztásán, nincs is más dolgunk, mint felhangosítani a zenét.
A szomszédok inkább Chris Farlowe énekét hallják, mint a kitűnően sikerült vacsora felett érzett hála kifejezésével járó zajokat…