Nem volt még szerencsém ezidáig barramundit, azaz ausztrál süllőt enni. Most azért vettem, mert friss volt és nem távolról érkezett, hanem hazai tenyésztésű: szimpatikus 50 dekás darabok voltak. Meggyűlt azért a bajom a pikkelyezéssel, mert nagyok a pikkelyei: félórát takarítottam utána a konyhát. Na de mindegy is, ahogy szoktam, egy óra hosszat hagytam szobahőn besózva, citomlével  meghintve.

A jénai sütőtálba vajdarabokra fektettem a halacskákat. (Nem szeretem beirdalni a halakat, mint idehaza sokan teszik, külföldön nem láttam ilyen módon elbánni a halakkal.) A barramundik hasába vajkockákat, kevéske medvehagymalevelet  és -szárat, felezett koktélparadicsomokat és citromkarikákat tettem, a tetejükre citromhéjcsíkok és újabb vajdarabkák kerültek és persze só.

A sütés a sütő légkeveréses grill-funkciójával történt 15 percig, majd fordítás és némi vajjal locsolgatás után még 10 percig.

Közben megfőztem a krumplit és előállítottam a medvehagymamártást a következőképpen. A megmosott leveleket apróra vágva betettem egy edénybe, amelyben vajat melegítettem. Összekevertem, megszórtam egy kanál liszttel, újra összekevertem és fél csésze vízzel felöntöttem. Fedő alatt pároltam, egy kis sót, borsot és egy löttyintésnyi fehérbort (furmintot) adtam hozzá. Kb. 5 perc után lehúztam a tűzről és egy fél dobozka tejszínt kevertem bele. Óvatosan összeforraltam még pár percig, majd botturmix segítségével kialakítottam a mártás végső konzisztenciáját. Krumplipürével tálaltam.

 Szubjektív véleményem: a hal húsa fehér, nem túl tömör, kissé vizes, enyhe ízű, 1-2 szálka előfordul benne - nemigen lesz a kedvencem. (Az továbbra is a süllő, a pisztráng, az aranydurbincs és a folyami harcsa marad.)  A medvehagymamártás nem lett olyan karakteres, mint gondoltam, de a hal mellé éppen megfelelő.