A gyöngytyúk napjainkban kissé feledésbe merült, pedig régebben igen kedvelt volt. Gyöngytyúklevest vittek a gyermekágyas kismamának, a lábadozónak és joggal, mert valóban erősítő hatású, könnyen emészthető, felséges ízű leves.
Könnyű annak, akinek van baromfiudvara - nekem boltban vagy piacon kell megvennem, de gusztusosan sárga, szépen tisztított gyöngytyúkot kaptam, igaz, hogy francia import... Hamar darabjaira szedtem, néhány részt félretettem későbbre, a többit megmostam, besóztam és egy fazék vízben feltettem főzni.
Közben megtisztítottam 4-5 szál sárgarépát, két petrezselyemgyökeret, darabka karalábét és zellert, fél hagymát és két gerezd fokhagymát.
Amikor felforrt, leszedtem a habot és hozzáadtam a zöldségeket, meg néhány ág petrezselyemzöldet. (Jó lett volna bele egy kis paradicsom meg paprika is, de szezonon kívül nem az igazi az ízük.) A leveshez adtam még vagy tíz szem feketeborsot is.
Két óra hosszáig félig fedő alatt, gyöngyözve főztem a levest. Ennyi idő alatt tökéletesen megpuhultak a húsok. Kivettem egy tálba a zöldségekkel együtt és lefedve félretettem a tálalásig.
A levest átszűrtem egy másik edénybe és hűlni tettem. Kb. két óra hosszat hűlt, amikor is leszedtem a zsírját.
Cérnametéltet főztem ki a leveshez, amit a gyerekek szakálltésztának hívnak (a képről meg lemaradt), de csigatésztával is nagyon finom. Gyönyörű sárga színű, gazdag zamatú leves.
