A hegyek lábánál terül el az ősi lombard város, Bergamo. A közelben fekszik Milánó, ezért sokan csak leszállnak itt és már mennek is tovább, pedig van benne bőven látnivaló.

A felsőváros (Citta alta) várfallal erődített középkori városrész, ahová funicularéval lehet feljutni. Sokáig volt velencei fennhatóság alatt a város, amit a szárnyas oroszlán díszítések is mutatnak a reneszánsz épületeken.

A dóm és a gyönyörű Colleoni kápolna.

A zegzugos utcácskákon való csatangolás után meg is éhezik az ember. A helyi ételspecialitások igen figyelemre méltóak, például a casoncelli, egy hússal töltött friss tészta, zsályás vajjal és pancettával átforgatva. 

 A polenta jellegzetes bergamoi étel: íze nem hasonlít a mi puliszkánkéra, könnyedebb annál (valószínűleg a hozzáadott teljes kiőrlésű liszt miatt), a helyi taleggio sajttal összefőzve, grillezett kolbászkákkal és porcinival (vargányagomba) tálalva remek ízkombináció.

 És egy kis desszert, a neve: Polenta e osei - szó szerint polenta és madárka, városszerte lehet kapni és csak külsőleg hasonlít a polentára, igazából imádnivaló marcipános - mandulás finomság.

Itt árulják a híres caciocavallo (ejtsd: kacsokavallo) sajtot. 

Amikor repülőjegyet válogattunk, akkor figyeltünk fel Bergamo nevére, sajnos, azelőtt nem hallottam róla. Kellemes tapasztalatokat szereztünk: bőven vannak látnivalók, szép sétautak, jó üzletek, kiváló gasztronómia (és a fagyit még nem is említettem)... Azért írtam ezt a posztot, hogy kedvet csináljak ehhez az emberi léptékű, barátságos városhoz.