Minden út Rómába vezet, tartja a mondás. Jó pár évbe telt, míg a sors úgy hozta, hogy ismét ellátogathattunk az Örök Városba. Megosztanám pár impressziómat Veletek: aki már járt ott, biztosan szívesen nézegeti a képeket, aki még nem, hátha sikerül felkelteni a figyelmét.

Róma olyan nagyváros, ahol gyalog érdemes csatangolni. Minden utcán akad valami érdekesség, kapkodhatja a fejét az ember a különböző történelmi korokból származó emlékek láttán.

Már régebbi látogatásomkor is feltűnt, milyen természetességgel kezelik a rómaiak, hogy nagy idők nagy tanúi mellett élik mindennapjaikat. Többsávos főút zaja rázkódtatja folyvást a Colosseumot, a gyönyörű barokk paloták márványkövei nem a távoli carrarai bányákból származnak, hanem az ókori építményeket bontogatták folyamatosan – és még mindig bőségesen láthatók az ókori világbirodalom maradványai.

Néhány, talán egyesek számára közhelyesnek tűnő képet mutatnék, de ez az igazság: Rómában ez a kézzelfogható valóság. Legyalogoltunk szállásunkról a Via Nazionalén és rögtön ezt láttuk.

Arrébb menve kicsit egy obeliszkkel díszített térre jutottunk és máris a gyönyörű Pantheonnál voltunk. (Mellesleg a közelben van Róma legjobb fagyizója.)

Itt tekeregtünk egy kicsit, mert egy kis templomot kerestünk, ahol három híres, Szent Máté témájú Caravaggio-képet őriznek. A telefonomban lévő térkép rendre máshová vezetett, de például véletlenül így leltük meg ezt a bájos Bernini-féle elefántos obeliszket.

Ezután egy éttermi teraszon következett egy pasta scampival ebédre. (Bizonyságul, hogy esznek az olaszok tésztát a rákhoz...)

Az utca neve, minő véletlen: Via delle paste volt.

A Trevi-kút minden Rómába érkező kötelező programja, de valóban gyönyörű, a barokk szobrok között lezúduló vizet sokáig elnézegettük (néhány száz turistával egyetemben).

Na és a Spanyol lépcső, a fiatalok talákahelye... Róma építészeinek mindig is kitűnő érzékük volt a nagy terek látványossá tételéhez. Itt állt egy nem különösebben érdekes templom és a lépcsősorral az egész egyből monumentálissá vált.

Rómában minden téren obeliszkek vagy szökőkutak állnak, néhol a kettő kombinálva, mint az ovális Piazza Navonán a híres Négy folyó kútja. 5 napos utazásunk során itt váltotta fel egyedül az októberi verőfényt némi borultság.

Nem hagyhattuk ki a Campo de Fiori-t, Róma legfőbb piacát, ahol festőien berendezett standok állnak zöldség, gyümölcs, sajtok, kolbászok és szalámik, magvak és egyebek témakörében. Itt töltöttem fel fenyőmag-készletemet, amit a pestohoz hasznosítok.

Oly sok mindenről írnék még: hogy a Quirinale dombjáról egész Rómát beláttuk, a Szent Péter bazilika és a Vatikáni Múzeum, a Sixtusi kápolna… De még talán egy kép az Angyalvárról és ezzel be is fejezném a hevenyészett idegenvezetést.

Azazhogy, gasztroblog lennénk vagy mi a szösz... lássunk még egy-két szó szerinti római falatkát. Római specialitás a könnyű tésztában kisütött töltött cukkinivirág, amelyet a prosecco mellé üdvözlő falatként kaptuk kedvenc trattoriánkban.

Ezt követte egy tengeri finomságokkal kombinált rizottó, 

majd mindezek megkoronázásaként az igazi tiramisu, marsalával, ahogy kell. (Ezt a marsala bort aztán hiába kerestem a boltokban, hoztam helyette limoncellot, azt is szeretjük.)