Először Franciaországban találkoztam vele, Bordeaux városában. A Garonne folyón hajókázva francia ismerőseink repesve várták a rozé kacsamell tálalását, mondván, ez igazi francia specialitás.

Nagy volt a csalódásom, mikor kiderült, hogy a feltálalt kacsamell gyakorlatilag nyers volt, még a bőre sem pirult meg. Azt hittem, ennek ilyennek kell lennie – a franciák már csak értenek a gasztronómiához – és sokáig kerültem ezután. Aztán netes kalandozásaim során csak kedvet kaptam hozzá és elkészítettem magam.  Aztán újra és újra, egyre tökéletesítve, mert láttam, hogy a sütési időtartamok igen változatosan szerepelnek a receptekben. Most, jó pár rozé kacsamell elkészítésén túl, már le merem jegyezni saját verziómat.

Két szép szatmári hízott kacsamellet vettem, összesen 75 dkg volt a súlyuk.

Beirdaltam a bőrét keresztben, meghintettem borssal, szárított rozmaringgal, majd bekentem zúzott fokhagymával és besóztam. Így állt szobahőn 1-2 órácskát. 

Amikor eljött a sütés ideje, előmelegítettem a sütőt 180 fokra, majd egy vastagabb talpú serpenyőt szárazon felhevítettem a tűzhelyen és bőrével lefelé beleraktam a kacsamelleket. 10 percig sütöttem, eleinte lefedve - elég sok zsír sült ki belőle. 10 perc után húsfogó csipesszel megfordítottam őket és további 5-6 percig sütöttem a húsos felüket, időnként a széleket is. 

Ezután leöntöttem a kacsazsírt a serpenyőből és a nyelét alufóliával beburkolva uzsgyi, ment az előmelegített sütőbe 8-10 percre. Különböző állapotúra sütve szeretjük: jómagam inkább valóban rozéra, a családfő kissé jobban megsütve, így többször be-belestem a sütőbe (még a maghőmérőt is igénybe véve), mikor jön el az igazság pillanata. Az én adagomat cirka három perccel hamarabb szoktam kivenni.

Sütés után néhány percig pihentettem, többször megforgatva, hogy értékes levei ne távozzanak, aztán már csak a szeletelés volt hátra. 

A rozé kacsamell mellé birsalmakompót készült. 

A birsalmákat meghámoztam, mosás és feldarabolás után citromos vízbe kerültek, hogy ne barnuljanak meg. A főzővízbe a citromdarabokhoz 1-2 evőkanál cukor, pár szem szegfűszeg, pici szerecsendió és egy csipet őrölt fahéj került és nagyon hamar meg is puhult a birsalma. 

A  kacsamell méltó kísérője lett, de azért egy kis arborio rizset is pároltam hozzá. A  kacsa bőre csodásan megpirult, levekben gazdag, nem száraz, puha és zamatos kacsahúst kaptunk, amihez kiválóan illett egy pohár pezsgő.

És végül egy másik sütés, a kevésbé rozéra hagyott kacsamell. Kedves bordeaux-iak, idefigyelhettek...