Ha a halaknál csúnyaságversenyt rendeznének, az ördöghal biztosan dobogós lenne. Roppant nagyra tátott, fogakkal teli szájával, foltos, pikkely nélküli, sötét bőrével nevéhez méltóan riasztó megjelenésű.

Sokan nem is tudják, hogy a húsa viszont az egyik legfinomabb csemege. Mediterrán kalandozásaim során többször is ettem már étteremben, de magam még sohasem készítettem. Amikor megláttam idehaza a M. halaspult választékában (szerencsére fej nékül), egyből döntöttem és fél kilónyi ördöghal-farokkal megleptem magunkat.

A bőrét egész könnyen le tudtam húzni, utána már csak a gerinc két oldaláról kellett lefejteni a filéket.

Látszik, hogy gyönyörű fehér, lemezes a halhús és mivel az ördöghal az ősi porcos halak rendjébe tartozik, teljesen szálkamentes is.

Mivel ismertem már az ízét, tudtam, hogy egyszerűen elkészítve a legfinomabb: semmiféle kunszt, extra ízesítés, fűszerezés nem szükséges hozzá, csak felszeletelés után kis sóval, citromlével való behintés. Így állt egy órácskát.

Az ördöghal-szeleteket serpenyőben sütöttem, finom olivaolaj és vaj keverékében, mérsékelt lángon, az egyik oldalát lefedve. Érdekes volt látni, hogy szinte megduzzadtak a halszeletek a párolás-sütés alatt.

A másik oldalát már fedő nélkül sütöttem - pár perc alatt el is készült a hal két fő részére.

Készítettem hozzá egy spanyol fenyőmagos szószt is: enyhén megpirítottam 5 deka fenyőmagot, aprítógépbe tettem egy gerezd fokhagyma társaságában és kevertem rajta kicsit. Adtam hozzá mintegy fél deci extra szűz olivaolajat (ezúttal Pugliából való finomságot) és együtt kevertem. Ezután egy fél citrom leve, némi víz, pici só következett, majd egy kis snidling és már mehetett is a hűtőbe a keverék.

Az ördöghal-szeleteket ezzel a fenyőmagos mártással, bébirépával kevert párolt rizzsel és salátával tálaltam.

Nagyon finom, tömör húsú, porcos hal mivoltához méltóan abszolút szálkamentes hal: ünnepi csemege. Érdemes megismerkedni vele.