Igazi nagy ünnepekhez illő nagy étel. A vajas leveles tésztában egyben sütött bélszín gombapéppel bélelve olyan ízharmóniát hoz létre, hogy ha csak rágondolok, csorog a nyálam.
A gombapéphez barna csiperkét vettem.
Robotgépben aprítottam, pulse üzemmódban, szakaszosan, hogy ne eresszen levet. Pici olajon pirítottam, sóval, borssal, őrölt kakukkfűvel és rozmaringgal ízesítve. A cél az, hogy a gombapép (szakszóval: duxelle) minél kevesebb nedvességet tartalmazzon. A sütés előtti napon is elkészíthető, hűtőben tárolható.
A jó kétkilós megtisztított bélszín végeit levágtam, hogy egyenletes vastagságú darabot kapjak és két-három napig pácoltam. Az én bevált pácom borsot, angol mustárt, babérlevelet és olajat tartalmaz. Fóliával lefedve raktam a hűtőbe és néhányszor megfordítottam.
Elérkezett a sütés ideje. Először is a bélszín minden oldalát megkapattam olajon, majd hűlni hagytam.
Amikor kihűlt, befedtem a gombapéppel és folpackba tekerve a hűtőbe tettem néhány órára.
Kitekertem egy vajas leveles tésztalapot, a közepére helyeztem a gombás húst és óvatosan felcsavartam. Sok helyen látni, hogy sonkaszeleteket is raknak rá, de az eredeti recept nem tartalmazza és szerintem a sonka megzavarná a bélszín, a gomba és a tészta ízharmóniáját.
Fontos, hogy jól befedje minden oldalát a tészta, amit felvert egész tojással megkenünk, a tetejét díszítjük.
180-190 fokra előmelegített sütőben sütjük. Ez a derekas, két kilón felüli darab 35 percet töltött a sütőben, így lett félangolos.
Sütés után legalább félóráig pihentetni kell a Wellingtont, utána óvatosan felvágni. /Sehol sem találtam az elektromos késemet, így ezúttal nem lett tökéletes a felvágás.../
Körítésül majonézes kelbimbót és vajban megforgatott kukoricát tálaltam - hírmondó sem maradt a Wellington-bélszínből...
Kellemes karácsonyt kívánunk a Lepcsánkparty olvasóinak!
