A szívem megint Valenciába húzott. Sikerült tavasszal pár napot ismét ott tölteni és a narancsfákkal szegélyezett óvárosi utcákon csatangolni, finomakat enni.

A vásárcsarnok itt a bevásárlás valódi szentélye.

Érdemes a piacon nézelődni, mint egy múzeumban - viszont ezek a gyűjteményes szépségek tapinthatóak és meg is kóstolhatók.

Például az ibériai sonkák választéka számos hasonló standon.

Aztán a sajtok, köztük a híres manchego - azaz hegyi sajt: juh- vagy kevert tejből készített, 6 -12 hónapig érlelt, finom aromájú keménysajt, a zsenge fehér kecskesajtok...

Az érlelt olajbogyók választéka is lenyűgöző: ki a zöldre, ki a feketére esküszik, van, aki szerint a magot tartalmazó ízletesebb - ki kell próbálni.

És egy kis ízelítő a különböző olivaolajokból.

A piac melletti külső standokon természetesen a paellához való edények szerezhetők be, mivel Valencia a paella szülővárosa - erről egy korábbi posztban írtam: http://lepcsankparty.blog.hu/2014/01/13/valenciai_paella_mitzi_von_kuche

 Jártunkban-keltünkben az óvárosi utcákon mindenütt hasonló képek fogadnak.

Ez itt a fideua, ami igazából rizs helyett tésztával készülő paella. Óriási sütőedényekben sütik és az étterem kirakatába kiállítva kínálják (elsősorban a turistáknak). Igazi valenciai azonban inkább a 2-4 személyes tálakban  frissen, rendelésre készült paellát vagy fideuát kedveli.

Sikerült egy igazi finomságot is megkóstolnunk a valenciai tengerpart közelében, a dokkoknál, a Forma 1-es versenypálya közelében. A főleg a helyiek körében népszerű egyszerű, de nagyszerű étteremben a calderata nevű egytálételt rendeltük, amire várni kellett (ez mindig jó jel).

Ez a zöldséges - tengeri herkentyűs leves valamilyen nemesebb tengeri finomságot is tartalmaz (languszta vagy homár), ami fejedelmi zamatot ad az ételnek. A sütőedény olivaolajjal megcsurgatott pirított kenyérszeletekkel van kirakva, ezzel mártogatható a finom leve.

Desszertként a cukrászdai választék egy része (húsvét előtt jártunk ott).

Azért búcsúebédünkön még ettünk egy autentikus valenciai paellát...

Csodáljátok, hogy míg ezeket a sorokat írom, ismét visszavágyom?