A Pireneusok és a tenger találkozásánál megbúvó spanyol Baszkföldet (Euskadi) ősi nép lakja, nyelvük minden mástól különbözik, akárcsak a magyar. Szokásaik eltérnek Hispánia többi népétől, szabadságszeretetük, régi önállóságuk visszaszerzésének igénye sok konfliktus okozója.

              A baszk konyha Spanyolországban a top, a krémek krémje. Baszköldön a legmagasabb a világon az adott területre eső Michelin-csillagos éttermek száma és számos világhírű séffel büszkélkednek.

              Nemzetközileg San Sebastian (azaz baszk nyelven Donostia) a legismertebb város, nemzetközi film- és jazzfesztiválja okán és azért, mert régebben a spanyol arisztokrácia és a kormányzat ott hűsölt a Madridban elviselhetetlenül forró nyári hónapok alatt. Errefelé hűvösebb, csapadékosabb az idő, minden üde és zöld. A csodálatos Kagyló-öböl a világ legszebb pontjainak egyike. A békebeli tengerparti sétányon esténként korzóznak a népek.

         Az óváros rengeteg éttermecskéjében (Jatetxeia) kezdődnek a tapas-túrák (falatkák, azaz baszk nyelven: pintxos). Felkerekedik a társaság, betérnek egy tapas-bárba, esznek egy-két  pintxost, amelyből legalább  20-30 félét  kínálnak, felhörpintenek egy kis pohár txakolit, a nevezetes baszk fehérbort, amit magasról csurgatnak a pohárba, mindenféle kunsztokkal. Ha ez megvolt, a társaság fölkerekedik, benéznek egy következő helyre, ahol esetleg számban gyarapodnak és tovább folytatják útjukat  – ez a helyi kocsmatúra.

         Néhány tapas-variáció: falatnyi pirított kenyéren vagy kiflikarikán egymásra halmozunk különböző finomságokat.  Például: libamáj, rajta szárított paradicsom és  grillezett kecskesajt-karika balzsamecettel meghintve, vagy például füstölt lazac, garnélarák, olajbogyó, illetve rövid nyársakra húzva grillezett rákocska, gomba, falatnyi  serranoi sonka, stb. A variációk száma a baszk gasztronómiai fantázia függvénye.

      Bilbao városa a megújulás jelképe Baszkföldön. Amikor az elhanyagolt iparváros vezetése felkérte a világhírű építészt, Frank Gehry-t a Guggenheim múzeum megtervezésére, még nem tudták, kultikus hely születik, amely azóta is ihletet ad a modern építészetnek. A titániumlapokkal borított, különleges formájú épület lenyűgöző, csillogó, különösen, ahogy a nap megvilágítja az oldalakat. Régi vágyam teljesült, amikor ide eljuthattam és megnézhettem. Több kiállítás látható egyidejűleg a belül is formabontó múzeumban. Ottjártunkkor Anish Kapoor csodás színes installációit láttuk.

      Bilbao a modern építészet egyik ikonja: a régi és az új keveredése sajátos hangulatot ad a városnak. Calatrava légies hídja harmonizál a felújított, spanyol ornamentikájú régi épületekkel, még a metrómegállók is a földből előbújó hajlított átlátszó csövek. 

          Bilbaoban próbáltuk ki a baszk öntudat egyik termékét: a kokotxas nevű ételt. Ezt a korábban kidobandó hulladékként kezelt hal-tokából készült kissé zsíros, de ízletesen elkészített ételt gyakran rendelik a baszkok. Tiszteletem érte, megkóstoltam, de nekem nem lett a kedvencem.

A képen kokotxas látható kagylóval, illetve a háttérben rape /ördöghal/ - ősi porcos halféle, ritka csemege.

         Bilbaoban a cukrászdákat is feltérképeztük, mivel az éttermekben általában ugyanaz a néhány fajta átlagos desszert ismétlődik, a cukrászdákban viszont széles a választék. Legjobban a Jesuitas (jezsuita) ízlett, leveles tészta tejkaramellás töltelékkel, bevonattal: csúnya és finom.

         Írhatnék még Guernica törvényhozó tölgyfájáról, az ősi baszk fővárosról, Vitoriáról vagy a pamplonai San Fermin ünnepek pelota-versenyeiről és bikafuttatásáról, de ez mégis egy gasztroblog, legyen elég egy-két falat kóstoló a baszkföldi „tapas”-talatokból…

      Népitáncosok igazi baszk sapkában