Andalúzia déli partvidékén, Malagától a Gibraltári-szorosig sűrűn találhatók a népszerű üdülőhelyek. Az 1950-es évek közepéig egyszerű halászfalvak és nagy szegénység uralták a tájat. Csak jóval később, a 70-es évektől kezdődtek a spanyol  idegenforgalmi fejlesztések és a Costa del Sol nagy szállodasorokkal és a pálmafás sétányokon sétálgató turistákkal telt meg.

Az archív kép  Torremolinos város La Carihuela partját ábrázolja 1945-ben. A kiugró szikla, La Roca ma is ugyanilyen, bár a tetejére nagy apartmanház épült az első látogatásunk óta.

A világ minden tájáról nagy számban érkeznek a mediterrán napfényre és a szívélyes spanyol vendéglátásra vágyó emberek Malaga hatalmas repülőterére. Minden olajozottan működik - a régi  'mañana'  mentalitás  /majd holnap/ már a múlté.

Torremolinos a törzshelyünk. Kedvelt szállodánkban már megismernek és családias kiszolgálásban részesülünk. A tengerpart mentén elhelyezkedő jellegzetes chiringuitokban, azaz kis éttermekben a legfrissebb tengeri fogásokat kínálják. A chiringuito eredetileg csónakot jelentett, amiben tüzet raktak a halászok, az apró halakat nyársra húzva megsütötték és így árulták. Ez ma is jellegzetes fogás ezen a tájon: a faszénparázson sült szardínianyárs frissen, csak nagy szemű sóval meghintve igen népszerű. Olyan chiringitokba jártunk, ahol sok spanyol fordul meg és megfigyeltük, ők mit rendelnek (mindenesetre sokkal többféle és nagyobb mennyiségű ételt esznek, mint mi...).

Az ételek megrendelésekor rögtön kihoznak étvágygerjesztőül egy kis tányér fűszeres fekete vagy zöld olajbogyót, amire jól csúszik a sangria, vagy a tinto con limon (vörösbor citromos üdítőitallal hígítva).

Előételnek egy tányér frissen kisütött chanquete-t (ez a helyi chips) vagy chipirones-t  (ropogós apró tintahalacskák egészben) eszünk, amíg elkészül a főfogás.

A zarzuela az egyik fő kedvencünk, ami csak kevés étteremben kapható: rövid lében párolt különféle nemes halszeletekből, kisebb (gambas, langostinos) és nagyobb rákokból (carabineros és cigalas), kagylókból, tintahal-darabkákból álló finomság. A zarzuela jelentése spanyolul egyveleg - ugyanezzel a szóval illetik a spanyol népi daljátékot is (gondolom, az is vegyes mindenféléből áll).

A párolólében az édes, egyáltalán nem csípős spanyol hagyma és a zamatos zöld- (és piros színű) paprika ízeit ismertük fel, de semmi egyéb fűszer nem kellett a kitűnő összhatáshoz. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az andalúz konyha nagyon mértéktartó a fűszerezés tekintetében, a fokhagymát sem lehet érezni - az elvük, hogy a friss alapanyagok ízei érvényesüljenek az ételben.

A tálban a sötétvörös rák a carabinero, a homárhoz hasonlóan finom ízű, ritka csemege.

A spanyolok legnépszerűbb hétvégi nemzeti étele nem andalúz eredetű, hanem valenciai: a paella (de erről majd máskor).

Ha megettük kiadós főételünket, valami desszerten törhetjük a fejünket. A crema catalana (katalán krém) Spanyolország-szerte az egyik legnépszerűbb postres, teljesen megegyezik a francia créme brulée-vel és jól behűtve nagyon jólesik a mediterrán melegben.