Ismeritek a Szent Jakab kagylót? Aki kóstolta, mind szereti. Ő a kagylók királynője: teljesen különbözik a többitől rugalmasan tömör állaga és zamatos - édeskés íze miatt. A természet egyik csodája a fésűskagyló héja is, dekoratív művészeti motívum.
A Szent Jakab kagyló Francia- és Spanyolországban a legnépszerűbb, de más tengerparti országokban is nagyon kedvelik. A neve franciául Coquilles Saint Jacques, spanyolul Viera, olaszul Capesanta, angolul scallop.
Régóta vadásztam már rá idehaza, sajnos, csak az évvégi ünnepek környékén importálják, pedig mindig jól esne. Most friss, nem fagyasztott, Atlanti óceáni halászfogáshoz jutottam, ami finomabb, mint a tenyésztett. Igazi ünnepi étel.
Felhasználás előtt megmostam a kagylókat és citromlével meghintettem. Mivel extra nagy példányokat sikerült szereznem, a legnagyobb, legvastagabb korongokat kettévágtam és leheletszerűen besóztam.
Vajban sütöttem apróra vágott zöldfűszerek keverékében. Nem adtam hozzá sem fokhagymát, sem erős fűszereket, hogy a Jakab kagylók pompás íze érvényesüljön. A sütési idő nagyon rövid: a közepesen meleg vajban kb. másfél percig kell sütni, majd megfordítás után ugyanannyi ideig. Tovább nem szabad, mert gumiszerű vagy kemény lesz.
A sütőben maradt, időközben kellemes színűvé vált zöldfűszeres vajjal nyakon öntve tálaltam zöld salátakeverékkel, ezúttal enyhén fokhagymás dresszinggel.
A tésztakedvelők kedvéért pestos linguine is volt mellé.
A Szent Jakab kagylók gyönyörű héja az El Camino jelképe: a zarándokoknak útmutatásul szolgál. A vándorok Szent Jakab keresztjével ékesített kagylóhéjjal a nyakukban járják az Utat.
