A látszat csal: ennek a gyümölcsös tejberizsnek látszó képződménynek semmi köze a tejhez. Családunk néhány felnőtt tagja nincs jó viszonyban a tejjel, ezért a finom tejes desszerteket eddig nélkülöznünk kellett.

De előbb-utóbb meglett a megoldás!  

 Ez a rizspuding ugyanis nem tejjel, hanem kókusztejjel készült. Mégpedig a következő módon.

Enyhén cukrozott, csipet sóval ízesített vízben megfőztem a rizottórizset. (Érdemes az elérhető legjobb fajtákat használni.) Hozzáadtam egy kettéhasított madagaszkári vaniliarudat is. Amikor már eléggé megpuhult, szakaszokban belekevertem egy konzervdoboznyi kókusztejet és kis lángon még főztem egy keveset. Csodás illatok kezdtek terjengeni a konyhában. Kissé édesítettem még - de igazán szűkmarkúan.

 Amikor úgy ítéltem meg, hogy a rizs jó puha és folyadék is van rajta, tehát nem lesz száraz, hűlni hagytam.

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy egy kis vajjal átkevertem a rizspudingot, majd felbontottam egy-egy doboz ananász- és mangókonzervet és óvatosan belekevertem a rizsbe.(Tudom, hogy a legjobb a friss, de éppen nem volt otthon és vasárnap ezért csak nem megyek a boltba.) Friss ananásszal még jobb ízhatás érhető el, de az érett mangó nálunk irodalmi ritkaság - pedig keresem mindig.

Jól lehűtve tartottam az ebédig. Tálaláskor még megszórtam a tetejét enyhén megpirított mandulaszeletkékkel (ami a képről lemaradt) - nagyon finom lett. A kókuszíz csak egészen enyhén érezhető, nem tolakodó (és a laktóz-érzékeny családtagoknak sem ártott meg). 

Hozzávalók: 10 dkg rizottórizs (Arborio)

                     1 konzerv kókusztej

                     3 kávéskanál cukor, csipet só

                     1 rúd vanilia

                     2 kávéskanál vaj

                     1 ananászkonzerv (vagy friss hámozott ananász)

                      1 mangókonzerv (vagy friss hámozott mangó)

                      5 dkg mandulaforgács