Rászoktunk a közös ebédekre:beülünk a szomszédos irodába, és nagy röhögések közepette megesszük a rendelt kaját, aztán általában hetente egyszer kisírjuk, hogy a kollegánk elmenjen sütiért. Újabban ritkult a cukrászdalátogatások száma, mert a munkatársakon élem ki mindenféle, sütéshez, süteményhez kapcsolódó hajlamaimat. Könnyű dolgom van, még az útközben oldalára fordult - tehát nem annyira előnyös külsejű - sütit is befalják, ha ízre oké.

Családom férfitagjai viszont nem süteményesek, megesznek egy-egy szeletet, aztán ezzel vége is a mókának. Szombaton fél tepsi madártej szeletet borítottam ki, majdnem sírtam. Ez nem szegte kedvemet, hogy másnap süssek, csak ezúttal negyedét rögtön elvittem a barátnőm gyerekeinek, negyedét meg hétfőn a közös ebéd utáni desszertnek.

Sütöttem egy 6 tojásos kakaós piskótát, aztán negyedkiló túrót egy tojás sárgájával, reszelt citromhéjjal és egy kardamom apró magjaival összekevertem. Mint utólag kiderült, a kardamom nagyon jó választás volt: valami meghatározhatatlan, kissé savanykásba hajló ízt adott a túrókrémnek. Még soha nem próbáltam azelőtt, így csínján bántam vele, szerencsére, mert elég karakteres kis fűszer.

Kb. 15 deka porcukrot összeolvasztottam 10-15 dkg porcukorral, és a túróhoz adtam, két deci felvert - nem cukrozott - habtejszínt hozzádolgoztam, majd kevés vízben feloldott, megmelegített (nem forralt!) és langyosra visszahűtött zselatint kevertem a túrókrémbe. 10 percre hűtőbe tettem, majd mikor kicsit már "húzott" a krém, a piskótára kentem.

Most jött volna a gyümölcs, de akkor a gyerek nem evett volna belőle, úgyhogy ehelyett 3 deci hulalát felvertem, felébe kakaóport kevertem és előbb a kakaós, majd a fehér tejszínhabot a túrókrém tetejére kentem. Megcsurgattam olvasztott csokival és behűtöttem. 

Ebéd után mind a hatan ettünk egy-egy kocka süteményt, az edényt pedig, amiben szállítás közben megfeküdt a tészta, odaadtuk repetaként Tomi kollegánknak, aki elmosogatta. A nyelvével.