Történt, hogy külföldi gasztroblogok tanulmányozása során egy nagyon guszta képre bukkantam: upside-down, azaz fordított ananásztortát ábrázolt, amivel eddig még sosem találkoztam. Mint megtudtam, az USA-ban ez éppolyan nemzeti büszkeségnek számít, akárcsak francia rokona (eredetije), a Tarte Tatin - a Tatin nővérek fordított almatortája.
1925-ben jelent az USA-ban a Dole-cég körszeletes ananászkonzerve, amelynek felhasználására alkották meg a receptet. Ezt rengeteg változat követte és 1926-ban kiadták a "Hawaiian Pineapple Good Cooks Serve" szakácskönyvet. Azóta igazi amerikai klasszikussá vált az upside-down ananásztorta.
Addig motoszkált az agyamban, amíg elhatároztam, ezt bizony megsütöm. Nem lévén egy minden vasárnapra cukrászkölteményeket az ujjából kirázó tipp-topp házitündér, ehhez komoly elhatározás kellett.
Elolvastam vagy 20 receptet és szintetizálni kezdtem. Nekiláttam az egy helyütt leírt vajas karamellmáznak - ami azon nyomban bele is kötött a vadonatúj zománclábasomba. (Ezt fel-feltörögetve még napokig rájártunk a finom vajkaramellára.)
Sebaj, újrakezdjük egy másik recept alapján. Mivel a barna nádcukromat mind elhasználtam a balul sikerült első kísérlet során, maradt a fehér kristálycukor, ezt olvasztottam meg és mikor már kellemesen barnulni kezdett, akkor adtam csak hozzá egy kevéske vajat. Kiöntöttem egy jénai cakkos szélű alacsonyabb tortaforma aljába, amit előzőleg nagyon alaposan kivajaztam. Erre kerültek az ananászdarabok.
Azazhogy kerültek volna, mert ekkor szembesültem vele, hogy nincs friss ananászom, sem körszeletes ananászkonzervem és mivel aznap március 15. volt, nem is lesz... A mentőöv egy darabolt ananászkonzerv képében jelentkezett, ami a spájzomban csücsült és a megfelelő alkalomra várt.
Az alkalom eljött, az alig cukrozott (egész jó minőségű) ananászdarabkákat jól leszárítva ráraktam a karamellrétegre. Ezzel a munka oroszlánrésze el is készült. A sütőt közben előmelegítettem 180 fokra légkeveréses módban.
Következett a tészta összeállítása, ami a vártnál könnyebben ment. 15 deka kristálycukrot és egy tasak vaniliás cukrot robotgéppel összekevertem10 deka puha vajjal, majd egyenként a tojásokkal (összesen néggyel), végül következett 15 deka liszt egy sütőporral és csipet sóval. Minden remekül ment, amíg a kisfiam fel nem hívott Face-time-on, mert akkor bizony a telefon alja belecsúszott a tésztába... (Gyorsan kikaptam, megtisztogattam - működött. Másnap viszont már nagyon halkan csengetett, úgyhogy alaposabb tisztításra volt szükség...)
A tésztát ráöntöttem a jénai tálban a karamellrétegen pihenő ananászra és mehetett be az egész a sütőbe. 40 perc múlva tűpróbával jónak ítéltem (az illata máris isteni volt), ezért kivettem és néhány percig békén hagytam. Az átlátszó tál alján még gyöngyözött a szirupban az ananász.
Utána következett a fő mutatvány: megfordítani az egészet úgy, hogy ne menjen széjjel. Egy nagyméretű tortatálat tettem a jénai tálra,
amit két kesztyűvel megfogtam, finoman megráztam, majd egy határozott mozdulattal megfordítottam - et voilá - máris a tálon csücsült a gyönyörű ananásztorta.
A vajas karamellás máz jól átitatta a tészta felső részét, az ananászdarabkák illatozva csücsültek a tetején: ahhoz képest, hogy először készítettem, nagyon szép lett - az íze pedig felülmúlt minden várakozást. Nemigen hasonlított arra a képre, amit láttam erről a típusú tortáról, de nekünk tetszett és nagyon ízlett.
A következő alkalommal friss ananásszal készült. Van egy ügyes tekerős szerkentyűm, ami így hámozza meg az ananászt.
Ezúttal a karamellmáz is elsőre sikerült.
Szerintem mindkét variáció egyformán szép és főleg nagyon finom lett.
Hozzávalók.
A tésztához: 10 dkg vaj
15 dkg kristálycukor
15 dkg liszt
1 tasak vaniliás cukor
4 tojás
1 csomag sütőpor
csipet só
A karamellmázhoz: 10 dkg kristálycukor (legjobb a barna)
8 dkg vaj
1 ananász meghámozva vagy egy ananászkonzerv (lehetőleg körcikkes, de a darabolt is jó)
