Nem vagyok híve egyazon étel -minimális változtatással történő - újbóli posztolásának,de a paradicsomlevessel most kivételt teszek.
200 kilométerre élő testvérkéimmel ritkán találkozunk. Ha mégis, akkor hajnalig tartó borozgatás, beszélgetés, a Világ Megváltása, nagy séták a program. Furcsamód a nagy kajálások leginkább, ha ők jönnek. Ma a szingli lányok nem esznek, néha legalábbis ez az érzésem. Idősebbik húgom házassága idején zseniális háziasszony volt, ma ritkán üt össze komoly kaját, az ifjabbik meg nyerset eszik: nyers répát, nyers káposztát, még jó, hogy vega,mert különben csirkét is nyersen enne. Rohannak, hajtanak,nincs idejük élni. Szeretek nekik főzni,mert olyankor legalább tudom, normális étel kerül eléjük, még a fiatalabbik tesó is elcsábul nálunk egy kis húsra.
Márciusban elutaztam hozzájuk két napra. Délután háromkor félénken feltettem a kérdést: nem ugrunk el legalább valami büfébe? Kistestvérem nem értette: éhes vagyok? Szó, ami szó, két szál répa és 15 deka sajt után, hiába volt hozzá isteni mártogatós, kopogott a szemem.
A Due Fratelli nevű kis olasz pizzéria és étteremben kötöttünk ki. Kint iszonyatos hideg, csepergő eső, odabent megnyugtató, szívmelengető hangulat. Egy-egy pohár finom bor mellett csacsogtunk, aztán megérkezett maga a Csoda. Forró, ízletes, fűszeres. Élmény.
Megpróbáltam reprodukálni:
Tenger gyümölcseit vajon, jó sok fokhagymával, sóval, borssal, citrom levével megpároltam és leszűrtem, majd kis időre félretettem.
Fél fej vöröshagymát megpároltam zsiradékon, majd világos rántást készítettem vele, aztán - bazsalikom híján - bazsalikomos darabolt paradicsommal és egy paradicsompürével összekevertem, egy kis darab zellert belereszeltem, kevés vízzel felengedtem és egy csipet sóval, és kevés cukorral pár percig főztem. Beletettem a tenger gyümölcseit, így még egy kis ideig hagytam a lángon, hogy összeérjenek az ízek, közben bátran tekergettem a borsőrlőt. Amikor majdnem késznek ítéltem, tejszínt adtam hozzá és összeforráztam.
Forrón tálalva, merészen fűszerezve jót tesz a léleknek. /Hogy elébemenjek egy kérdésnek: nem, nem hiányzik sajt a tetejére, mert mind a tenger gyümölcseinek, mind a paradicsomnak hagyni kell teret, hadd bontakozzon ki az ízük, így együtt./
Persze, önmagában egy hétvégi ebédhez az átlagcsaládnak ez kevés lett volna, úgyhogy egy rakott csirkemellet még sütöttem közben.