Az étel, aminél nem engedek a negyvennyolcból. Szokásos gasztroimprózásaimmal ellentétben a lecsót sallangtól mentesen főzöm.
A hozzávalók 2 főre:
3 nagy fej hagyma
3-4 tv-paprika
5 nagy paradicsom
15 dkg füstöltszalonna
1 kanál zsír
só, bors
Ennyi. Jó lecsóba nem kell víz, főjön csak a saját levében! Nem kell bele őröltpaprika, íze lesz a hozzávalóktól.
Egy kanál zsíron kisütöm a felkockázott füstöltszalonnát (Apukám, akinek a lecsója világbajnok, kakastaréjra süti, én kockára. De ezen még sosem vitatkoztunk össze.), majd ráteszem a felszeletelt hagymát és addig sütöm, amíg szép sárga, csillogó, fényes lesz. Ekkor kerül rá a felcsíkozott paprika. Addig hagyom együtt párolódni-sülni, amíg itt-ott megkapja kicsit a paprikát. Nem szétfőzni kell, icipicit ress maradjon.
Nálam ezt követően kerül bele a felkockázott paradicsom, amiről nem húzom le a héját. Mi szeretjük így, akit zavar, lehúzhatja. A technikáját azt hiszem, mindenki ismeri: paradicsom héja keresztben bevágva, aztán irány a forró víz, majd jéghideg víz, aztán lehet lehúzgálni.
No, ha a paradicsom a lábasba került, sózom, borsozom, majd lefedem és időnként kevergetve készrefőzöm. Meddig? Amíg lecsóíze, -illata és -állaga nem lesz.
Ekkor magamnak kiszedem a felét, a férj adagjára meg ütök 4-5 tojást, mert nála úgy csúszik.
Számomra a lecsó a maga natúr valójában lecsó. És akárki akármit mond, bármilyen kacifántos ételt kenterbe ver, technológiai egyszerűsége ellenére a gasztronómia egyik csúcsa.
/Na jó, előfordulhat, hogy kerül bele valami kis cukkini, egyéb tökféle, ha túltermelés van belőle. És igen, tudom, hogy a ratatouille nagyon menőn hangzik, de a lecsó semmivel nem rosszabb, sőt. Majd legfeljebb Le' cheau-nak írjuk /
Két feladat az olvasóknak:
1.: Ide lőjetek, ha nem úgy főzöm, ahogyan a ti lecsótok készül!
2.: Várom a Nagy Lecsóvitát!
