"Forrón isszuk meg a kávét, nincs idő.
Menni kell.
Sürgünk-forgunk, mint a hangyák, nincs idő.
Tenni kell." - énekli az Apostol együttes /Okosabban kéne élni/ és ezt az ember egy átlagos napon is érzi, hát még egy munkanap-áthelyezéses szombaton és másnap! Azt a hétvégét, amikor az ember betette a lábát a munkahelyére, már megette a fene. Mindenesetre ilyenkor minden csúszik: feleannyi idő jut vásárlásra, takarításra, főzésre. A legutóbbi ilyen csonka hétvégi alkalommal ott álltunk tanácstalanul mint egy kisközség: mi legyen délre? Nálunk a húsleves-rántotthús-pörkölt nem dívik vasárnap. Anyukám rendkívül változatosan főzött, úgyhogy gyerekkoromban sem volt obligát menü ilyenkor, hanem amit kért a nép, vagy kitalált Anyu.
A férjem családjában ennek ellentéte működött, ott pontban déli 12-kor asztalon kell gőzölögnie a hagyományos paraszti étel-szentháromságnak.
Nálunk ha hétvégén 1/2 10-kor reggelizik a család, akkor előfordul, hogy délután 3-kor ebédelünk és bizony előfordult már, hogy a mit főzzek kérdésre az volt a válasz: paprikáskrumplit.
Most annyit tudtam, hogy minestrone leves lesz az első fogás, aztán közmegegyezés született a másodikról is: egy igazán könnyű rakottkrumplira éheztünk meg. Könnyű mint étel és könnyű elkészíteni is.
A megpucolt krumplit karikára vágtam, besóztam, kicsit állni hagytam, majd egy kivajazott tűzálló tálba leraktam egy réteget (nem egy sort, mert az úgy nagyon vékony lett volna), aztán rápakoltam darálthúst, amit sóval, borssal, fokhagymával és egy kis zsiradékkal előzőleg összekevertem, megint krumplit és egy tejszínnel felturbózott besamelmártással jó bőven megöntöztem. Alufólia alatt megpuhult, akkor kapott egy jó nagy adag reszelt füstölt sajtot és pirosra sütöttem. Voilá, nem csalás, nem ámítás, húsos is, könnyű is, és csúszott utána a fánk! :)