A jó öreg lazacot fel kéne dobni valami újszerű körettel. A grillezett lazac úgy jó, ahogy van, nem igényel nagy variálást - de a szokásos zöldsaláta-keverék kicsit kevés lenne kísérőnek, keressünk hát valami újdonságot.
Irodalmazzunk csak egy kicsit... Alfredo-szósz: az USA-ban népszerű, Itáliában nemigen ismert, tészta mellé való mártás - hm, lássuk...
Anno - a XX. század 20-as éveiben - hollywoodi filmsztárok /Douglas Fairbanks, etc./ ismerkedtek meg a római Alfredo étteremben ezzel a tésztaszósszal, ami eredetileg a doppio burro-nak nevezett régi olasz mártás. Az USA-ban nagy karriert futott be, a mai napig jól ismert és az étlapon van, sőt, a siker fokmérőjeként készen is kapható...
Az ebéd néhány hozzávalója:
Tagliatellét, azaz magyar nevén hosszúmetéltet főztem ki sós vízben. Közben elkészítettem az Alfredo-szószt, a következő roppant egyszerű módon - az eredeti recept szerint:
15 dkg vajat felolvasztottam egy lábasban, 10 deka frissen reszelt parmezánsajtot adtam hozzá, két gerezd zúzott fokhagymát, majd bő 1 deci tejszínt. Kis lángon, néha megkeverve összemelegítettem kb. 6-8 percig, amíg besűrűsödött (semmiféle sűrítő anyag nem kell bele). Végül az apróra vágott zöldpetrezselyem következett, meg egy kevés fehérbors. Ellenőriztem az ízét, só nem kellett bele.
A megfőtt tésztát leszűrtem, majd óvatosan összekevertem a kellően besűrűsödött mártással.
Időközben a sütő grillfokozatán meg is pirultak a szép lazacfilék kb. 10 perc alatt. A már korábban besózott, citromlével meghintett lazacszeleteket pár csepp olivaolajjal kikent tepsibe tettem, a tetejükre egy ágacska rozmaring és megint egy kis olivaolaj került - és ennyi.
Nagyon tetszett, hogy gyakorlatilag egy negyedórányi idő alatt teljesen komplettálni lehetett az ebédet. Azért a salátát sem felejtettem el (csak a képen nem szerepel).
Egyszerűen nagyszerű, ünnepi ebédre is kiválóan megfelelő duó.