Az édeskömény olyan, mint egy absztrakt műalkotás: a szép fehér fején a zöld szárak és az üdezöld kaporszerű levélkék... Mindig csodáltam, de eddig csak távolról - most jött el az idő a kipróbálására. Tudom, hogy a mediterrán, főleg az olasz konyha egyik kedvence és roppant egészséges, de nálunk még nem került be igazán a köztudatba.
Pisztráng mellé terveztem egy kellemes, már-már tavaszias hétvégi ebédre. Először is az édeskömény zöldjét levágtam és mosás után félretettem. A szárat és a külső héját eltávolítottam (bár friss volt, de féltem, nehogy kemény legyen), és hosszúkás vékony csíkokra szeleteltem a fehér törzset, az alján lévő keményebb részt kivágva. Megkóstoltam nyersen is: éppencsak kissé érződött az édeskés-ánizsos íze, talán némileg a csicsóka édességére emlékeztetett.
Vajat és egy pici nádcukrot tettem egy edénybe és kezdeti pirítás után félig-meddig megpároltam az édesköményt egy csipet só hozzáadásával. Olvastam más receptekben, hogy fokhagymát adnak az édesköményhez, de szerintem az elnyomná az ízét, úgyhogy ki is hagytam.
Közben előkészítettem a két szép pisztrángot: megmostam, besóztam, citromlével meglocsoltam - így állt egy félórácskát.
Egy jénai tálba vajdarabkákra fektettem a halakat, a belsejükbe is vaj került, meg az ánizskapor nagy része. Még egy kis bors és vajhasábok a tetejére, egy felkarikázott vérnarancs (hogy fokozzuk az ízkavalkádot), majd a megpárolt édeskömény-szeletkékkel körberaktam.
Ment is be a grill alá. 10 perc után megfordítottam a halakat, hogy a másik oldalon is piruljon a bőrük. És a végeredmény, körítésül egy kis garnélarákos tésztát kínálva:
Remekül kiegészítette egymást a pisztráng és az édeskömény - jó párost alkotnak. Legközelebb nem fogom az édesköményt előpárolni, mert a halgrillezés 15 perce elegendő lesz a megpuhulásához. És még valami: vajban sütni-főzni királyi ízt ad mindennek.
N.B.: Anica egy régebbi Lepcsánkparty-posztban már kipróbálta az édesköményt, poszt itt. Ez egy újabb kísérlet az édesköménnyel - úgy tűnik, sikeres. Megéri tovább foglalkozni vele.
