recept-sztorik

Lepcsánkparty

Lepcsánkparty

Amit meg kell egyszer főzzek: pacalcsorba (AnicasubRosa)

2015. április 13. - AnicasubRosa

Nos, az a látogató, aki a pacalcsorba receptjéért kattintott, csalódott lesz, mert csak továbbirányítani tudom, pl. ide:

 

Bár a videón nem pacalból készül a csorba (Ciorba), de a neten általam talált verziók közül ez volt szimpatikus, mert nem citromlével, savanyúkáposztával és egyebekkel, hanem ahogyan az eredeti receptben, korpaciberével főzi a néni (A debreceni Hang-Kép Egyesület részéről pedig kedves főiskolai volt csoporttársam, Keresztesi Andrea interjúzik.)

Nos, jött a Húsvét, amit évek óta úgy töltünk, hogy hárman elmegyünk valahová a hegyekbe és túrázunk,  lazítunk, együtt vagyunk. A gyerkőcünk 13 éves lesz a nyáron, pár év múlva várhatóan leszakad majd rólunk, úgyhogy ki kell használnunk az időt az együttlétre.

Tiszta szégyen, de hajdú-bihari létemre tavaly októberben léptem át először a magyar-román határt, de a kolleganőkkel akkor is csak a partiumi részre mentünk, reggel oda, este vissza. Most viszont úgy döntöttem, elkezdjük felderíteni Erdélyt, kezdetnek rögtön lefoglaltam egy apartmant a húsvéti hosszú hétvégére (A gyereknek kedden még iskolaszünet volt, úgyhogy mi is megtoldottuk egy nappal az ünnepet.) 

Szombaton elindultunk: Ártánd, Nagyvárad, Torda útvonalon. Váradon szikrázó napsütés, Torda előtt hózápor. A kettő között a Királyhágó, ami gyönyörű, bár a férjem megemlítette, hogy érti, miért nem WagonR-ek rohangálnak errefelé. Szegény autónak húzatni kellett, de meghálálta a törődést: oda-vissza épségben, egészségben átvitt bennünket. Mondjuk, én tapostam az anyósülésen ülve a nemlétező fékpedált, főleg amikor megláttam az útról kisodródott és kiégett kamiont, ami egy ház udvarába ékelte be magát. De akasztott ember házában kötelet nem emlegetünk, szó sem esett arról a lehetőségről, hogy ne tudnánk átmenni.

Az első sokkhatás akkor ért, amikor a férjem egy felüljárón áthaladva lemutatott: az ott Torda. Mi????? Egy Ózdra emlékeztető iparvárosba jöttünk? Kicsit lezsibbadtam, majd elkezdtem magam győzködni, hogy hátha mégsem olyan rossz a helyzet. Mondjuk, amikor tudatosult bennem, hogy az apartman szó odaát lakást jelöl, akkor sok minden átfutott a fejemen, de a férjemén is, amikor meglátta a szállásunkat jelentő társasházhoz tartozó belső udvart. Akkor közölte, hogy másnap reggel hazamegyünk. Mondjuk, én meg tudtam, hogy nem, úgyhogy az egyébként hihetetlenül mondern, szépen felszerelt lakás tulajdonosainak kifizettük a három éjszaka nevetségesen alacsony bérleti díját és átvettük a kulcsokat. Elég hamar rájöttünk, hogy Romániára jellemzőek a kontrasztok. Óriási cigánypalotákat láttunk útközben, az udvaron pottyantós fabudikkal. Menő autókat, mellettük az udvaron a lóval hajtott furikokat, rendszámtáblával ellátva. Na, így voltunk végül Tordával is: kiléptünk a Józsefvárost idéző udvarból és azzal a lépéssel a város főterén, főutcáján voltunk. Gyönyörű épületek, teljes ellátottság, estig nyitvatartó boltok (vasárnap is!), az utakra felfestett széles zebrák vörös sávval kiemelve (és a zebrák előtt az autósok minden esetben megállnak), elegáns és egyedi ruhák a kirakatokban és egyáltalán minden teljesen normális és európai. Persze, a későbbi kirándulásaink alkalmával (mert természetesen megmásztuk a Tordai hasadékot és lépcsőztünk a sóbarlangban) láttuk a városszéli lerobbant épületeket, a mellettük nem túl diszkréten drogozó fiatalokat és városszerte a kutyákat. Mintha a legtermészetesebb dolog lenne, az emberek között ott mászkálnak a tereken, utcákon a kutyák, akik senkit nem bántanak és őket sem rugdossa odébb senki.

Hamar felderítettük azt az éttermet, ahová első délután beültünk, mert délután 3 körül azért már megéheztünk. Teljesen véletlenszerűen döntöttünk mellette, előzőleg nézegettem ugyan a neten a tordai étterem-kínálatot és az értékeléseket, de ez nem szerepelt a listában. 

Azt el kell mondjam, hogy hónapokkal ezelőtt rendeltem egy kezdő román nyelvkönyvet és egy zsebszótárat. Persze a kollegáim kiröhögtek, hogy túlbiztosítom, mert ott mindenki beszél magyarul. Nos, ez nem így van. A 2011. évi népszámlálási adatok szerint a kb. 43.000-es népességből mindössze kevesebb mint 10% vallotta magát magyarnak. Én pedig nem szeretek kiszolgáltatott lenni, a nyelvek meg ragadnak rám, úgyhogy eleve úgy nyitottam, bárhová bementünk, hogy románul köszöntem, kértem, kérdeztem. Ez amúgy hihetetlenül kedvessé tette a románokat boltban,étteremben, bárhol. 

Az Express étteremben az első nap egy nagyon kedves, magyar nemzetiségű felszolgáló hölgy dolgozott, aki viszont annak örült, hogy magyarul beszélhet. Persze, azért elmondta, hogy ha a vendégen látja, hogy pökhendiskedik, akkor hagyja, hadd szenvedjen, nem szólal meg magyarul. Mi szimpatikusak voltunk neki, a harmadik nap már összehasonlítottuk a két országban lezajlott gengszterváltást (bár a rendszerváltás szót nem értette, de az "amikor Ceaușescu kaput" kifejezéssel helyére került a dolog), az árakat, a béreket és a többi hétköznapi dolgot. A harmadik este nagy büszkén mondtam neki, figyelj, mi mindent tanultam: és elkezdtem sorolni románul: jó napot, jó estét, viszontlátásra, minden jót, kérek, kérem, az étel finom stb. és elértem oda, hogy mondtam: szeretnénk fizetni. Erre nevetve mondta, hogy ügyes vagyok, csak az utolsó kifejezés ragozását kijavítja,  mert így azt jelentette: fizessen más!

Na, de visszatérve a poszt témájához: az ősszel nem volt pacalcsorba ott, ahol a kollegákkal ebédeltünk. Akkor marhacsorbát ettem (egyébként a románban a ciorba eleve levest jelent, két szót használnak a levesre: ezt és a supa szót ), de éreztem, hogy meg kell kóstolnom a pacallevest is. Én nem vagyok különösebben finnyás, ami a törzsfejlődésben elérte a puhatestűek osztályát és már legalább annyira félhalott, hogy nem akar elmenni a tányéromról, azt legalább megkóstolom. A pacallal szemben sincs semmiféle averzióm, elvégre a csirkezúzát is megesszük, meg ami pörköltben jó, az levesben sem lehet ehetetlen. 

Megállapításom: a pacalcsorba és én innentől mint a borsó, meg a héja: nincs az az isten, hogy ne kerítsek minden hozzávalót és ne főzzem meg, illetve ahogy átlépem a határt, onnantól menni fogok az orrom után addig, amíg megtalálom az első helyet, ahol főznek nekem. 

Lehetett bármilyen finom a pisztráng, az egészben sült füstölt csülök bab-ágyon, a kijevi jércemell (ami abszolút nem hasonlít a nálunk ismerthez), nekem a pacalleves jó savanyúan, jó tejfölösen, erőspaprikásan mindent vitt! Na jó, hát a muzsdéjból (mujdei) és a savanyú hagymasalátából azért amennyit bírtam, szintén elpusztítottam! 

Órákon át tudnék persze mesélni, a szakadék 250 méter magas kőfalairól, a hihetetlen friss hegyi levegőről, a sóbánya alsó szintjébe kiépített turistacentrumról; arról, hogy Kolozsváron úgy zuhogott az eső, hogy nem tudtunk városnézni, és még nagyon sok mindenről, de inkább azt mondom: útra fel, mindenki nézze meg saját szemével!

A mi tapasztalatunk: minden előítéletünk megdőlt. Állat módon csak és kizárólag magyar rendszámos autóval közlekedtek, Nagyvárad után az út kifejezetten jó minőségű, a románok pedig nemhogy nem nyelnek el keresztben a magyar szó hallatán, hanem nagyon kedvesek és segítőkészek, ha azt látják, hogy a turista megtiszteli őket azzal, hogy legalább pár kifejezést megtanul a nyelvükön.

 pacalcsorba

csülök babbal

Ez volt a férjem csülök-adagja.

tordai hasadék 150405

Ezt a hihetetlen helyet ne hagyjátok ki, de....

Vigyázzatok!

csizma

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsankparty.blog.hu/api/trackback/id/tr127360804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1kutya 2015.04.13. 21:18:51

nem kell ilyen messze menni. Cséffán (Biharugrával átellenben a határ túloldalán) olyan pacalcsorbát meg hallevest főznek neked, hogy megnyalod még az útjelző karót is :DDD

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.13. 21:29:53

@1kutya: ez még nincs messze :) az majd még ezután jön!
Viszont az ötlet nem rossz, mármint nem az útjelző karó nyalogatása, hanem odáig átugrani a csorbért :)

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2015.04.13. 23:39:26

Nagyon élveztem a beszámolót! Azért beljebb szívesen meg-megbüntetgetik a magyar rendszámú autókat - a semmiért...

Benikuty 2015.04.14. 05:06:57

Csupán néhány leányzó járt abba a bizonyos szakközépbe Nagykanizsán...Egyiküket Tordai Marinak hívták, hogy mit hallgatta négy éven át a poénkodást a Tordai-hasadékkal!

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.14. 13:25:37

@Mitzi von Küche: ahogy az akár nálunk is előfordulhat...
@Benikuty: hehe :D adta magát a poén :D

Hurri Kán 2015.04.15. 13:05:43

"A mi tapasztalatunk: minden előítéletünk megdőlt. Állat módon csak és kizárólag magyar rendszámos autóval közlekedtek, Nagyvárad után az út kifejezetten jó minőségű, a románok pedig nemhogy nem nyelnek el keresztben a magyar szó hallatán, hanem nagyon kedvesek és segítőkészek, ha azt látják, hogy a turista megtiszteli őket azzal, hogy legalább pár kifejezést megtanul a nyelvükön."

Ez így van, annyival kiegészíteném, azért a románok is hajlamosak meglehetősen lezseren értelmezni a közlekedési szabályokat. Egyebekben Erdély valóban gyönyörű, érdemes menni. Kolozsváron aki jár, Mátyás király étterem kötelező látnivaló ;)

dömbi · http://sarkanyfuarus.blogspot.com/ 2015.04.15. 22:08:05

Koszonom szepen nem vagyok ehes. Csak, mert mar regen hallottatok...:)))

20 evvel ezelott megfogadtam, onszantambol soha tobbet meg a szempillamat sem teszem be abba az orszagba. :((

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.16. 20:54:06

@Hurri Kán: ha nem zuhog annyira az eső és több időnk lett volna, azt az éttermet lőttem be célként :) de legközelebb!
@dömbi: meg is lepődtem volna, ha megkívánod a ciorba de burtát :D

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.16. 20:54:59

ja, körkérdés: jobb a poszt betűtípusa mint ez, amivel a kommenteket írjuk??

Benikuty 2015.04.16. 21:02:23

igen de nem ez a lényeg...

Daró 2015.04.17. 13:04:50

Jaj majd ha egyszer összefutunk, elmeséled végig? Imádom, de nem voltam már vagy 15 éve kint. (kivétel amikor Váradon dolgoztunk)
Magyarország is szép, de másként. Odakint sok olyat lehet még találni ami "vad" és "regényes"
A ciorbát meg imádom, bár én eddig úgy tudtam hogy a jelentése nem leves, hanem "savanyú" de a google fordító téged igazol :-)
Az ételeik ízletesek, és ami fő: ott is szépek a lányok!

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.19. 21:50:11

@Daró: nemcsak a google, hanem a nyelvkönyv is :D
akár a közel 1000 fotót is megmutatom :)

AnicasubRosa · www.lepcsankparty.blog.hu 2015.04.19. 21:51:26

@Benikuty: tudom, csak a múltkor 2-3 kommentelő is jelezte, hogy nehezen olvasható a blog és most megnéztem az egyik általuk ajánlott betűtípust.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2015.04.19. 22:20:52

@AnicasubRosa: Most néztem IPadról, elég kicsik és vékonykák a betűk -szerintem. De a fotóid csodásak!

PO · http://pasztortuz.blogspot.com 2015.08.06. 21:07:51

Évekkel ezelőtt én is körbejártam a témát.
De hiába pepecseltem a korpaciberével (amit soha többet!), nem hivatkoztál rám, mint ciorbă de burtă tekintetében autentikus forrásra :P

A legviccesebb az egész pacalcsorba történetben az, h a Maggi kifejezetten a romániai és erdélyi piacra kifejlesztette a korpacibere instant(!) változatát. Bors feliratú zacsekban kapható. Kollégák hoztak nekem olyat :))
süti beállítások módosítása