Lisszabonnak különleges a fekvése: dombokra és a köztük lévő völgyekre épült, a Tejo folyó széles torkolatánál. Magával ragadó, ahogy emelkedőkön és lejtőkön keresztül csatangolunk az utcákon vagy villamosozunk, felvonózunk a különböző városrészek között. Már többször jártam itt, most egy központi hotelben laktunk, ami mindig nagy előnyt jelent a városnézés szempontjából - főleg a tavaszi változékony időjárás miatt.

Első utunk a szívünknek kedves Belémbe vezetett, ami Lisszabon egyik kintebb fekvő városrésze, a nagyon széles Tejo folyó torkolatánál. Ez az a látvány, ami harmóniájával mindig elkápráztat: a Belém-torony.

A közelben egy újabb csoda, a Szent Jeromos kolostor, a manueli gótika ékszerdoboza, a dicső és gazdag portugál történelem emléke. Körülötte a parkban az Újvilágból származó növénykülönlegességek.

És még mindig Belém: a stilizált karavellát ábrázoló Felfedezések emlékműve, az élen Tengerész Henrikkel, a háttérben az óriási híddal. Jó itt sétálgatni a tágas folyóparti sétányokon a műemlékek, múzeumok és kávéházak között, a világhírű pasteis de Belém süteményt eszegetve.

Térjünk vissza újra a belvárosba: itt magasodik az ódon Sé, a román stílusú katedrális, mellette kanyarog a villamos fel a dombra. Érdemes felülni a számos járat egyikére: a legolcsóbb városnéző túra és nem kell közben a szintkülönbségek miatt aggódni (csak a zsebünkre, táskánkra vigyázni).

A belvárosban ilyen csodákra bukkanhatunk, mint Eiffel különleges felvonója, az Elevador de Santa Justa, ami két különböző szinten fekvő városrész között biztosít kényelmes összeköttetést (némi sorbanállás után). 

Természetesen - gasztroblogger lévén - a portugál konyha specialitásait is megkóstoltam. Itt látható a híres cataplana, a lecsukható fedeles sárgaréz edény, ebben párolodnak a finomságok (kb. 30-40 percet kell rá várni, mert frissen készül).

 Lássuk, mit rejtenek a cataplanák: az egyikben ördöghal, a másikban homár és más tengeri herkentyűk. Természetesen beszereztem egy cataplanát (a korszerűbb rozsdamentes acélból), hamarosan kipróbálom és beszámolok az eredményről.

Egy másik portugál specialitás az acorda de marisco: kenyérbéllel sűrített leves, kagylóval, rákkal - ebben a jónevű lisszaboni étteremben (Maria Catita) cipóba töltve tálalták. A másik tányéron grillezett rape (ördöghal), az egyik legfinomabb hal.

És végül egy kép a folyópartról fotózva, a tágas Praca del Comercio a diadalívvel, Lisszabon kevés sík területeinek egyike a Baixa negyedben. A zegzugos, meredek sikátoros kis utcákkal szemben itt aztán bőségesen van tér.

Ebből a szubjektív útleírásból sok érdekesség még kimaradt - talán majd máskor... Érdemes felkerekedni és megnézni Lisszabon különböző arcait, megkóstolni a portugál ízeket.