Hemingway kisregénye, Az öreg halász és a tenger lapjairól ismerős a marlin, de eddig még sosem kóstoltam. Most, amikor megláttam a halaspulton, frissen felvágva, úgy éreztem, meg kell vele közelebbről ismerkednem. A két szép, másfél ujjnyi vastag szelet összesen több, mint 50 deka volt.
Enyhén besóztam, borsoztam és citromlével, majd némi olivaolajjal megkenve pácolódni hagytam kb. háromnegyed órát.
Gasztro-irodalmi forrásaimban nem találtam különösebbet az elkészítési módjairól: semmi cicó, grillezni a legjobb... És ekkor a homlokomra csaptam: grillezés, steak - hát akkor fűszervaj! Ezzel kell megbolondítani a marlint!
A teraszon ott zöldell a bazsalikom, nosza, tépjünk néhány levelet, mellé három nagy kapribogyó, két gerezd fokhagyma, meg némi felkockázott vaj - be az aprítógépbe, pár pillanat és már kész is a fűszervaj, csinos tálkába kanalazva mehet a hűtőbe tálalásig.
Grillserpenyőmet jó forróra melegítettem és az olivaolajjal bekent marlin-szeleteket beletettem, mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem - ennyi teljesen elegendő, hogy megsüljön, de ne száradjon ki a hal (ami a nagy halak steakjei sütésekor, mint amilyen a tonhal és a kardhal, bizony egykettőre előfordulhat).
Annyira finom lett a marlin, hogy valami csoda. Nedvdús, enyhe ízű, a fűszervaj remekül passzolt hozzá, egy kis saláta övezte csupán mustáros, citromos, mézes-balzsamecetes, olivaolajos öntettel. Igazi élmény: mindenkinek ajánlom a kipróbálását!