A klasszikus trió: a szarvas, az áfonya és a burgonyakrokett együtt valami fantasztikus ízharmónát képez.
A szarvasgerinc ritka csemege, csak elvétve kaphat az egyszerű ember egy vadászgató baráttól egy ilyen szép darabot. Zokszó nélkül lehártyáztam a nemes húst, emígyen.
Következett a pácolás. Itt látható a pác hozzávalóinak egy része: mozsárban tört fekete- és szegfűbors, babérlevél, koriander, szárított kakukkfű, rozmaring. Az összetört ízesítőket olajjal és mustárral keverve a húsra öntöttem.
Rákarikáztam két fej hagymát is és olajjal felöntve a hűtőben pácoltam két és fél napig, időnként megforgatva.
A sütés előtt, amíg a sütőt 200 fokra melegítettem elő, a szarvasgerincet megtűzdeltem enyhén füstölt szalonnával.
Alufóliával bélelt sütőlapra helyezve meglocsoltam a páclével a húst, no meg egy kis Frittmann-féle Cabernet franc-nal is, majd 10 perc múltán 180 fokra mérsékeltem a sütőt. Folyamatosan figyeltem, hogy ki ne száradjon, ezért sűrűn locsolgattam. 20 perc múltán elővettem a maghőmérőt is. Körülbelül a 30. percben elérte a 70 fokot a hús közepe, ekkor kivettem a sütőből és fóliával lefedve pihentettem.
Csak a tálalás előtt szeleteltem, pontosabban hat darabba vágtam - hat személy részére. Burgonyakrokettel és áfonyamártással tálaltam.
Az áfonyamártáshoz előző este beáztattam a szárított kék- és vörösáfonyát. Másnap egy löttyintésnyi vörösborral, némi felcsíkozott narancs- és citromhéjjal, kevés cukor és citromlé hozzáadásával mérsékelt tűzön kb. 15 percig. főztem. Nagy siker lett a klasszikus kombináció - minden el is fogyott az utolsó morzsáig.
