Íme, az őszi gyümölcsök és a sertés legfinomabb részének házasítása. A szűzpecsenyét legtöbbször kirántjuk érme formájában, ami nagyon finom és puha, láttam már összefonva megsütni, szokták párosítani gombával, mártásokkal, ám én most egy gyümölcsös variánst gondoltam ki. 

Milyen szépen mutat az édes muskotályos szőlő mellett a savanykás piros alma! Biztosan finom lesz a szűzpecsenyével együtt sütve-párolva.

Az első lépésben serpenyőben, vaj és olaj keverékében megkapattam az egészben hagyott (lehártyázott, megmosott és leszárított) szűzpecsenye minden oldalát, majd egy porcelán sütőtálba fektettem.

Két meghámozott almát cikkekre vágtam és a forró zsiradékban enyhén karamellizálni kezdtem. Hozzáadtam a kettévágott szőlőszemeket is, cirka a fürt harmadát. Nagy szemek voltak, meg így a magokat is kivehettem.

Pár perces pirítás után máris finom illatok áradtak - ezért is fontos a vaj használata-, majd az egészet a sütőtálban várakozó hús két oldalára öntöttem, a zsiradékkal együtt. A szűzpecsenyét megsóztam, borsot tekertem rá és pár rozmaringlevélkét is szórtam rá. Így mehetett a 180 fokra előmelegített sütőbe, alufóliával lefedve. 

Azaz, ki ne felejtsem, egy kis bort is aláöntöttem, mégpedig pannonhalmi apátsági Tricollist, hogy a pároláshoz elegendő folyadék legyen - meg az íze is hozzájáruljon a sikerhez.

Helyzetkép a sütőből. 20 perc után megfordítottam a húst és ismét lefedve folytattam a párolást. Alul egy krumplis tortilla melegszik, ezt gondoltam ki körítésnek (nem saját készítésű), de krokett vagy krumpipüré is jó mellé. Még öt perc és már kész is.

Puha és finom, a hús nem száradt ki a kíméletes párolásnak köszönhetően (átsütve kérték).  Gyümölcsraguként adtam a gyümölcsöket a hús mellé, pikáns lett az ízhatás. A gyümölcsös pecsenylével megöntözgettük a húst (az ételfotó után). A tortilla meg telitalálat volt körítés gyanánt.

Ideális hétvégi ebéd: rövid munka, kevés mosatlan, nem hétköznapi ízek.