Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ott mosolygott rám a két gyönyörű lazacpisztráng a halaspultról szombat délelőtt és már tudtam, ez lesz ebédre. Aztán a zöldséges részlegen megláttam az édesköményt és a terv rögtön összeállt a fejemben...
Zsákmányommal büszkén hazatérve a halakat megmostam, besóztam, citromlével meghintettem, majd az édesköményt vettem kezelésbe. Sajnos, csak kevés ánizskapor volt a tetején, de azt gondosan félretettem.
Itt meg kell említenem... eszembe jutott a híres indiai származású művész: Anish Kapoor, akinek modern installációs kiállítását láttam a bilbaoi Guggenheim Múzeumban pár éve. Érdekes névegyezés...
Szóval, az édeskömény belső kemény részét kivágtam és szeletekre bontottam. Így kerültek a lazacpisztrángok hasába, egy kevéske citromos halfűszer kíséretében.
Egy löttyintésnyi olivaolajra fektettem a halakat, hasukban az édesköménnyel, a maradékot és két felvágott paradicsomot, meg még néhány karika citromot is köréjük raktam. Megsóztam, olivaolajjal meglocsoltam a tetejét is és a légkeveréses grillfokozatra állított sütőbe tettem a jénai tálat.
Egy pillanatkép a sütőből: körülbelül 10 percet grilleztem, majd megfordítottam a halakat és újabb 8 perc múlva el is készültek (elég nagy halak voltak, kb. 45 dekások).
És a tálalás: néhány burgundi csigával, balzsamecetes-olivaolajos öntetes salátával körítve, mellé egy könnyű Thummerer fehérbort kínálva. Gyönyörű rózsaszínű húsú, gyakorlatilag szálkamentes, nagyon finom, enyhe ízű, kitűnő állagú volt a lazacpisztráng.
Végül az említett bilbaoi Guggenheim Múzeum futurisztikus épülete, előtte az Anish Kapoor kiállítás plakátja.
