Itt a nyár, itt a friss meggy, csak le kell szedni a fáról. Mit csináljunk ennyi meggyel, kérdezi a városi ember egyszem meggyfa tulajdonosaként... A szokásos meggylekvár, mélyhűtendő meggyes zacskók és a meggyes piskóta mellett hát persze, hogy hideg meggylevest kell készíteni - mégpedig sokat, hogy kibírjuk a hőséget.
Ehhez bizony ki kell magozni a meggyet, ami az egyetlen fárasztó tevékenység. A meggymagozó nagy segítség, de a hatásfoka azért nem tökéletes, érdemes átnézni még utána a meggyet magokra vadászva. Megmosva egy nagyobb lábasba tesszük a meggyet, bőven felöntük vízzel és fűszerezzük: cukor, csipet só, két darabka citrom héjastul, szegfűszeg és őrölt fahéj kell hozzá - a mennyiség ízlés szerinti.
Összefőzzük és közben elkészítjük a habarást. Ehhez a nagyobb fazékhoz két evőkanál finomlisztet keverek össze annyi tejjel, hogy tejfölszerű állaga legyen, a tűzről lehúzott edényből kivett néhány kanálnyi lével jól elkeverem. Ezután szűrőn keresztül engedem a keveréket a leveshez, majd fakanállal összevegyítem. /Újabban vaníliás pudingpor segítségével sűrítem a meggylevest - így plusz ízzel is gazdagítja./
Összeforralom a levest, majd elzárom a tűzhelyet és ekkor adok hozzá két löttyintésnyi habtejszínt, ezzel már nem főzöm, csak együtt hagyom kihűlni. A tejszín selymesebbé, krémesebbé teszi a meggyleves ízét.
Amikor már szobahőre hűlt, hűtőbe teszem a meggylevest (esetleg egy másik, hideg edénybe áttöltve) és másnap, jól lehűtve fogyasztjuk. Ugye, milyen üdítően szép a színe?
Update: mostanában mascarponéval készítem a meggylevest, krémesebb és finomabb lesz.