Galicia tartomány Északnyugat-Spanyolországban, "a bal felső csücsökben" terül el és sokban különbözik az általunk ismert spanyol sztereotípiáktól. A kelták népesítették be egykor, majd római uralom alá került, de a mórok nem jutottak el idáig. A kelta /gael/ múlt emlékei ma is megfigyelhetők a galiciai zenében és a díszítő motívumokon.
A galiciai tengerpart vad és sziklás, jópár hajó futott itt zátonyra, ezért a sok világítótorony.
Mindenfelé szegélyezik utunkat ezek a jellegzetes galíciai horeo-k, azaz gabonatárolók.
Eljutottunk Finisterre-be, ami szó szerint a világ vége - az El Camino befejező pontja. Amikor jónéhány éve itt jártunk, a világítótorony teljesen ködbe burkolózott és semmit sem láttunk - igazi világvégei hangulatú volt, most viszont verőfény fogadott minket.
Az El Camino befejezéseként a Jakab-kagylót viselő vándorok itt égetik el bakancsukat a világ végénél.
Galiciai jellegzetesség a rias - azaz a szárazfölbe benyúló tengeröblök, az északi fjordokhoz hasonló képződmények. Ezek és az erős árapály-jelenség miatt ebben a tartományban a legfinomabbak a tenger gyümölcsei.
Közülük a zamburiñas az egyik kedvencem: kisebb méretű fésűkagylók finom szószban, sütőben gratinírozva, hozzá friss albariño fehérbor - remek párosítás.
A tarisznyarák is különleges, még inkább a percebes /kacsakagyló/, ami igazán bizarr formájú. A percebes ritka és drága csemege, még nem volt alkalmam megkóstolni: ez az egyik dolog, ami miatt vissza kell térni a gallegok közé...