Adventi és karácsonyi klasszikus idehaza az aszalt szilvaleves. Most egy kis extrával készítettem: aszalt sárgabarack is került bele. A magvalt aszalt szilva és a sárgabarack is olyan puha volt, hogy semmilyen előzetes áztatást nem kívánt.
15 deka kisebb darabokra aprított aszalt szilva és ugyanennyi darabolt aszalt sárgabarack került a fazékba, két csík narancshéj (a fehér része nélkül) és citromhéj, meg egy negyed citrom társaságában, egy mokkáskanál sót és egy evőkanál barnacukrot hozzáadva, 4-5 deci vízzel felöntve.
A fűszerezés is mértéktartó volt, mindössze 5-6 szem szegfűszeg és pár darabka fahéj. Lefedve felforraltam, majd mérsékelt tűzön hagytam jó negyedóráig.
A második csavar az volt, hogy mascarponéval sűrítettem (meg egy kanálka liszttel), pár kanál forró levessel összekeverve, majd szűrőn keresztül engedve a leveshez.
Jól összekevertem, majd forraltam rajta még egyet és már kész is volt. Ha sűrű lenne, vízzel még hígítható. Az ízét ellenőriztem: szerintem akkor a legfinomabb, ha nincs agyoncukrozva, a citrom savanykás ízét és egy pici sót is lehet benne érezni. Langyosan tálaltam.