Igazi világváros, a divat fővárosa... mihez lehet elég itt három és fél nap? Egy gyors körülnézésre, a nagyvárosi hangulat beszippantására, egy kis kóstolgatásra és kirakatnézegetésre.

Első a Dóm, persze, a világ talán harmadik legnagyobb temploma és szépségben is benne van az első háromban. Manapság, a fapados turizmus korában már minden jelentős látnivalóhoz hosszú sorbanállás vezet, ezt be kell kalkulálni (10-15 éve még simán besétáltunk). 

  Minden kőcsipkéje márványból készült. A lifttel könnyű a feljutás a Dóm tetejére, nagyon megéri a látvány. "Nagyabonyban csak két torony látszik, de Mailandban harminckettő látszik" - énekli a kórus a Háry Jánosban. Ha jól megnézzük, még sokkal több torony is látszik...

Kilátás a Dóm tetejéről a térre, kissé esőre hajló időben.

 A Dóm téren magasodik a másik nevezetesség, a Viktor Emánuel Galéria, Eiffel tervezte csodás üvegkupoláival, berakott márványpadlóival, a legnagyobb márkák üzleteivel és előkelő éttermekkel, bárokkal.

 Állandó a tömeg, a jövés-menés, itt mindenkinek meg kell fordulnia. A légies, világos üvegfedés igen praktikus, védelmet nyújt a változékony lombardiai időjárásban. Több árkád és galéria is van Milánóban, de ez a legszebb.

 És a harmadik nevezetesség, ami kívűlről nem néz ki túl érdekesnek, ámde a belső... ez a Scala, a világ egyik leghíresebb operaháza. Jegyek már 250 eurótól... Belül kis múzeum híres énekesekhez kapcsolódó érdekességekkel.

 És már ki is sütött a nap, amikor a Sforza kastélyhoz értünk, a Visconti és Sforza hercegi családok több toronyból, bástyából, udvarokból és sáncokból álló hatalmas téglavárához. Minden szeglete érdekes, a belsejében pazar kiállítás: szobrok, freskók, szőnyegek, bútorok és nem mellesleg Michelangelo befejezetlen szobra, a Rondanini Piéta. A milánóiak szívesen víkendeznek itt, ingyenes a belépés.

Vissza a Dóm térre, itt áll az egyik leghíresebb nagyáruház, a 8 emeletes Rinascente. Fel a hetedikre, a delikátesz osztályra, ahol csak egy gyors pillantást vetünk a sütikínálatra, 

 a célunk a bisztró, ahonnan elsőosztályú kilátás nyílik a Dóm oldalára. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni, vállaljuk érte a meglehetősen magas árakat is (Aperol Spritz 12 Euro, Caesar-saláta 16 Euro).

Egy pillantást vetünk egy eredeti Forma 1-es Ferrarira is.

 Gasztroblog lévén említsük meg Milánó ételspecialitásait is, az ossobuco-t és a risotto alla milanese-t. A választásunk vacsorára azonban erre az ételre esett: ha hasonlít a bécsi borjúszeletre, nem véletlen - ez az eredetije: cotoletta alla milanese.

Este még egy kis andalgás a kivilágított utcákon, utcazenészeket hallgatva, fagyizva - íme, egy rövid városnézés története. A kimaradt érdekességekről majd legközelebb.