Ez egy nosztalgia-étel, az egyik kedvencem, de már nagyon régen nem készítettem. Étteremben pedig egyre kevésbé lehet rendelni, nem tudom, mi okból. Most azért jutott eszembe, mert véletlenül megláttam a gyönyörű friss velőt az egyik szupermarketben.
Hát igen, a tisztítás nehéz dolog, de meg kell csinálni. Van, aki leforrázza hozzá a velőt, nekem jobban megy nyersen a tisztítás. Utána egy jó nagy fej hagymát zsiradékon megfonnyasztok és mehet is rá a velő. Pirítom pár percig, óvatosan kevergetve.
Sózom, borsozom, kap egy gerezd zúzott fokhagymát, majd két tojást ütök rá és jól összeforgatom. Végezetül egy kis zöldpetrezselyemmel megszórom (most szárított volt otthon). Mi nem szeretjük nagyon fűszeresen - de természetesen mehet hozzá még pirospaprika is, ízlés szerint. Félreteszem hűlni a velőt.
Két tojásból tejjel, szódavízzel, liszttel és egy csipet sóval palacsintatészát keverek, majd kis időre félreteszem, hogy a lisztszemek megduzzadjanak. Ezután következhet a palacsinták sütése pici olajban.
A kihűlt tölteléket óvatosan a palacsintákba töltöm, a széleket be-behajtogatva, hogy ki ne jöjjön a töltelék. És még mindig nincs vége - tudom, ez egy munkás étel... Most következik a töltött palacsinták panírozása a szokásos liszt - tojás - zsemlemorzsa triászban.
Közepesen forró olajban sütöm, tulajdonképpen csak addig, míg a panírburkolat szép színt kap, mert belül már főzve van.
Törlőpapírra szedem. Frissen és melegítve is tálalható.
Csodafinom a velős töltelék, hozzá egy kis frissen sült krumpli és tartármártás. Ez most csak három személyre készült, de legközelebb vendégeknek fogom készíteni, mert jól előkészíthető és a sütés csak pár perc.
Hozzávalók három-négy személyre (4 nagy palacsinta):
30-40 dkg velő
2 tojás
1 nagy hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors, zöldpetrezselyem
A palacsintához:
2 tojás
1 dl tej
0,5 dl szódavíz
2-3 evőkanál liszt
csipet só
a panírozáshoz:
liszt, 2 tojás, zsemlemorzsa.